A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)
Beszéd melyet a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem 119. évfordulója alkalmából 1899. évi május hó 13-án mondott Dr. Mihalkovics Géza
58 4. A tanári hivatás. Minden emberi intézmény attól függ, hogyan van szabályozva és hogyan kezelik. Az egyetemek sikeres működésére a szabályok kárba vesztek, ha azok ellátói nem állanak hivatásuk magaslatán. Az ellátás kettőn múlik: a tanítótestületen és a tanulókon. A tanár hivatása kettős: egyrészt a tanulókat a gyakorlati életre kiképezni, másrészt a tudomány szellemébe bevezetni. Bármennyire ellentétesnek látszik a két czél. csak a kellő egybekapcsolásától lehet sikert várni. A tudomány szellemébe másokat csak az tud bevezetni, a ki maga is közreműködött annak előbbrevitelében, a ki maga is kutatott, vizsgált és dolgozott, s hozzájárult az igazság kiderítéséhez. Mert végre is minden tudományos vizsgálatnak czélja nem más, mint az igazság keresése, a tényeknek megismerése, s az eredményeknek szerves egésszé egybekapcsolása. Az eredményeknek a gyakorlati életre való alkalmazása és a kutatásból húzható haszonnak az értékesítése másodrendű jelentőségű. A ki mindenütt csak a hasznot keresi, könnyen elhalad oly thémák mellett, melyek ilyennel nem kecsegtetnek, mindamellett számos esetben utólag óriási jelentőségűek lettek az anyagi jólét fokozására ; már ezen ok is arra utal, hogy az igazság keresésében ne az értékesíthetőség, hanem erre való tekintet nélkül az ideális czél legyen irányító. Minthogy az egyetemek a legfelsőbb tanintézetek, ott a tanításra a legmagasabb fokmérőt kell alkalmazni, s a tanítást vezető erőknek tudományuk színvonalán kell államok. Ez pedig csak úgy lehetséges,
