A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)

Beszéd melyet a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem 119. évfordulója alkalmából 1899. évi május hó 13-án mondott Dr. Mihalkovics Géza

Azóta 9 esztendő telt el, nem hosszú idő ugyan végleges Ítéletre, de mégis számbavehető, hogy a régibb állapotoknak az újabbakkal való egybevetésére kísérlet tétessék. Az ügy személyes oldala miatt erre ugyan nem szívesen vállalkozom, de azért, mert az egyetem működésére a tanpénz-rendszer állítólag szabályzó befolyással van, most, a midőn szervezeti tervekkel állok elő, egyszerű hallgatással e kérdést sem mellőzhetem.

Tudvalevő, hogy a mostani újabb tanpénz-rendszer némely kar óhaja értelmében, ellenben másoknak és egyes tanároknak különvéleménye ellenére lett életbeléptetve. Az új rendszer védői azt állították, hogy a régibb személyes tandíj a mi viszonyainkhoz nem való, mert nálunk verseny úgy sincs a tanárok és egyetemek között, mint Németországban; azután visszaélésekre ad okot, s nem is illő, hogy a tanár a tandíj miatt a hallgató irányában függésben legyen. Megállapított tanpénz esetében ezen hátrányok elesnek, s ez a tanulónak szabadabb mozgást enged, mert tetszése szerint hallgathat annyi tárgyat és részt- vehet annyi gyakorlatokban, a mennyire hajlandósága és ideje van.

Ennek ellenében a régi személyes tandíj védői azon véleményen voltak, hogy ez jobban szabályozza a tanár működését és nagyobb buzgalomra serkenti kötelessége felett álló órák és gyakorlatok tartására is, mint a megállapított javadalom, mert buzgalmának lankadása esetében hallgatói és ezzel arányban jövedelmei is fogynak. Utaltak Németország nagy túlsúlyára más államokkal, pl. Franczia- és Olaszországgal . szemben, s ezt vonatkozásba hozták a személyes tandíjjal ott, a megszabott tanpénzekkel emezeken. Azon.■■ - '

36