A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)

Beszéd melyet a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem 119. évfordulója alkalmából 1899. évi május hó 13-án mondott Dr. Mihalkovics Géza

15

1. A tanítási és tanulási szabadság.

Ezek az eg}Tetemek Achilles-sarkai, azon sarkpontok, melyekre az összes felsőbb oktatás támaszkodik, melyeknek egészséges állapotától függ első sorban az egyetemek sikeres működése. Azon mérték szerint, mely a tanszabadságra alkalmaztatik, emelkedik vagy száll alá az egyetemek színvonala.

De hát miben is áll tulajdonképen a tanszabadság ? Ennek a mérlegelésére kissé távolabb kell kitérnem, mert az a felsőbb oktatási rendszer történelmi átalakulásából keletkezett, s ennek ismerete nélkül csak felszíntesen bírálható el.

A középkori egyetemek voltak a tanszabadság- első telepei: a tanulók (ú. n. scholaris v. studens-ek), úgy mint most az inasok, ha néhány évi vizsga után legények (ú. n. baccalaureusok), azután pedig mesterek (magistri) lettek, mint ilyenek szabadon taníthattak is. Azon korban ennek nehézségei nem voltak, mert a tanárok javadalmaikat egészen a tanulóktól húzták; az államok, vagy ^városok, vagy érsekségek csak az épületeket adták, vagy ennyit sem. Tanuló és tanár együtt lakott ú. n. kollégiumokban, úgy mint most a szerzetesek a klastromokban, s ruházatuk is egyházi volt (talár és barrett); a kollégiumokban való együttlakás természetesen nőtlenséget feltételezett a tanárok és rektorok részéről is. Ha a kollégiumok a tanulók nagyobb száma miatt nem voltak elégségesek a befogadásra, a tanulók künn lakó egyes tanároknál helyeztettek el, s ezeket bursa-knak nevezték, a honnan a mai német Bursch név származott le.

Ezen patriarchális állapotok a XIV.—XV. században megváltoztak. Az államok és fejedelmek mind■