A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)
Beszéd, melylyel a Budapesti Kir. Tudomány-Egyetem rektori székét elfoglalta Ponori Thewrewk Emil
SZÉKFOGLALÓ.BESZEDE. 81 mindenütt igen rosszul áll .... de legrosszabbul az universitásnál.“ Ugyanott mondja, bogy ő az egyetemen „csaknem utolsó professor“, más iratában megpanaszolja: ... in ipsa Universitate Professores ple- rosque de varia gente collectos, esse linguae Patriae osores, esse hostes Patriae.27) A fiatalság sem buzgólkodott. Maga Révai mondja, hogy alig van hallgatója. Reformot ajánl. Tárgya ne tartozzék a philosophiai faeultáshoz, a hol annyi a rendkívüli tárgy, hogy a magyar nyelv számára idő sem marad. Tétessék át a jogi faeultáshoz, ne hagyják rendkívüli tárgynak, hanem tegyék kötelezővé, nUg pedig mindenkire nézve két éven át. Legyen legalább 60 órája évenkint; a maximum legyen 68 óra. Az első év előadásainak tárgya legyen nyelvtan, a másodiké irodalom-történet és stilus; mind a két évben azonfölül magyar chrestomathia, mely ó-, közép- és újkorbeli Írókból volna összeválogatva. E reformjavaslatból látni, hogy középiskolai színvonalnál magasabbra még Révai sem gondolt. A mi hallgatóinak számát illeti, az első évben 13, a másodikban 23, a harmadikban 9, a negyedikben 21, az utolsóban 8 hallgatója volt összesen.28) Előadásai közül az első háromévi prolusiók nyomtatásban is megjelentek. Mindegyikében azzal a közönséges káros balhiedelemmel kénytelen szembe- szállani, hogy született magyarnak nincs szüksége a hazai nyelv megtanulására. 1804. I. fele végén azokat a propositiókat is közölte, melyeket hallgatói kidolgoztak. Ennyi az egész, a mit Révai tanári pályájáról mondhatunk. Becsületünkre válik, hogy az össze
