A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1898-1899 (Budapest, 1899)

Az egyetem története. Beszéd melylyel Herczegh Mihály a Kir. Magyar Tudomány-egyetem prorectori méltóságáról lelépett 1899. évi október hó 1-én

ZÁRBESZÉDE.

55

évek hosszú során át más hatóságok szivességét és előzékenységét igénybe venni, ha egyetemi ünnepélyt rendezni akartunk: már a legközelebbi jövő azon megnyugtatással kecsegtet, hogy a belső berendezési munkálatok megtörténtével ünnepélyeinket saját házunkban rendezhetjük.

Az egyetem orvoskari telepén a Il-ik sebészeti klinika építési munkálatai serényen folynak, s ezen épület az orvoskari központi telep eddig még be nem épített részét fogja teljesen kiegészíteni.

III.

Egyetemünk ez évi története is mindenkit meggyőzhet arról, hogy éppen nem tartozott ez a meddők közé s hogy a leforgott egy év alatt is a fokozatos előhaladás és fejlődés útjain jártunk. Tudatában lévén annak, hogy a haladás és fejlődés szabadsága az, melyben az élet nyilvánul s hogy sivár, terméketlen és kiaszott avart képeznek a történelem azon lapjai, melyek a haladás és szabad fejlődés pillanatnyi fennakadását jelzik, vagy a melyek a megállást, vagy éppen a visszalépést tüntetik elő.

Mindamellett azonban mégis mulasztást követnék el, ha meg nem érinteném azt a rettentő csapást, mely a múlt egyetemi év elején a mi édes hazánk őrangyalát, az imádva tisztelt és szeretett felséges királyasszonyt erőszakosan elragadta tőlünk.

A szó legszorosabb értelmében ránk illett akkor a költő mondása:

„Gyászban van a szegény haza,

Fekete a ruha rajta,

Hejh, de sokkal feketébb a Feketébb a búbánatja!“