A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem almanachja 1885-1886 (Budapest, 1886)
Láng Lajos: Kari jelentések
76 mely a kitűzött kérdés kivánata szerint Chateaubriand összes munkáit megnevezi. Csakhogy ez magában véve nem elegendő ahhoz, hogy a pályadíjt elnyerje és a pályakérdés nem is a könyvczímek mechanikai lemásolására, hanem Chateaubriand főjellemvonásainak feltüntetésére fektette a súlyt. A szerző ezen feladatnak is iparkodott megfelelni, de kevés sikerrel. Ügy látszik, hogy félreértette a pályakérdés eléggé világos szavait, máskülönben aligha foglalkozott volna csaknem kizárólag Chateaubriandnak mint embernek jellemzésével illetőleg egyebet adott volna, mint Chateaubriand vallásosságának és loyalitásának egyoldalú panegyrikusát. így történt aztán, hogy Ataláról és Kénéről az egész dolgozatban mindössze négy-öt sorban szól a szerző, és hogy Chateaubriand stylusáról meg sem emlékezik. Aránylag legjobban oldotta meg feladatát a 609. pályamunka szerzője, melynek jeligéje „Isten, király, haza“. Nem adja ugyan Chateaubriand összes müveinek tartalomjegyzékét, és mellőzi Írójának egyik-másik kevésbbé jelentékeny müvét, annál behatóbban tárgyalja azonban többi müveit, melyeknek analysisénél jelét adja annak, hogy nem szűkölködik indicium nélkül és írójának hibáit és gyengéit is észreveszi. A pályázók között ő az egyedüli, kinek dolgozatában irodalomtörténeti kritikával találkozunk. A mi azt a körülményt illeti, melyet a szerző zárszavában maga felemlít, hogy Saint-Beuvenek a Chateaubriandról szóló müvét nem sikerült megszereznie, ezt ugyancsak sajnálnunk lehet, mert ama műből kétség kívül sokat tanult volna, mégis fel kell említenem, hogy pályázó Saint-Beuve-nek legalább a „Portraits Contemporabis “-ban megjelent czikkét ismeri, míg a többi pályázónál Saint-Beuve ismeretét hiába keressük. Mindezek után azon indítványnyal járulok a tek. kar elé, méltóztassék a jutalmat a 609. számú pályamű szerzőjének odaítélni. D r. Ábel Jenő, ny. rk. tanár. Az eszthetikából kitűzött 188'Vö. évi pályakérdésre egy munka érkezett. A föladat czíme: „Az utánzás elvének