A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem almanachja 1884-1885 (Budapest, 1885)
Beszéd, melyet az 1884-1885. tanévnek ünnepélyes megnyitásakor az egyetem ifjuságához intézett Rapaics Raymond
TANÉV MEGNYITÓ BESZÉDE. 117 a főnek és szívnek öszhangzatos kiképezése nyújthat elegendő biztosítékot arra, hogy valaki az élet sikamlós pályáján, a rá zúduló viharok és fergetegek köze- pett is rendíthetetlenül fog megállani. «Az ember valódi becse, mondja szépen báró Eötvös J., nem eszének, hanem akaratának erejétől függ: a kiben ez hiányzik, azt a nagy elmebeli tehetségek csak gyengébbé teszik. Nincs szerencsétlenebb, sőt néha alább- való teremtés e világon, mint a nagy ész, melynek a jellem meg nem felel.» Gyakran halljuk a panaszt, hogy korunk képzése egyoldalú; hogy csak az észt míveli, a jellemképzést elhanyagolja. Ha csakugyan így van, nagy hiba; mert hogy jellem nélkül nem egész az ember s hogy azt szintén nem ajándékképen nyerjük, de képzés által szerezzük, úgy hiszem, kétségbe nem vonható igazságok. Qui studet optatam cursu contingere métám, múlta tulit fecitque puer, sudavit et alsit.* Ha ez áll a testi edzésről, még inkább áll az akaraterő szilárdításáról, mit szintén csak hosszas küzdelmek, következetes munka útján lehet elérni. Itt is a «puer»-nek kell kezdeni, hogy annak idején, «justus ac tenax propositi vir» váljék belőle. Egyébiránt uraim, önök ezt bizonyára igen jól tudják, fölösleges azért liosz- szasb fejtegetésekbe bocsájtkoznom ; vegyék azonban szívesen, ha még egy minden kétségen felül álló axiómát hangoztatok: azt t. i., hogy egyedül valódi jellem az erkölcsös jellem s hogy a legtisztább, legönzetlenebb és egyszersmind az egyedüli szilárd erkölcs az, mely vallásos motívumokban gyökeredzik. * Horat. De arte poetica 412—3.
