Zsoldos János: Aszszony orvos (Győr, 1802)

Előbeszéd

ÉLŐBESZÉD.

*4

ért-is a’ mellyel tsak valahol élnek, azt akar, melly fzó légyen-is az , meg - hagytam , ha mindjárt a’ dolgot fokkal jobban ki - fejezd ízót tudtam volna - is helyette bé - avatni; minthogy én azt tartom, hogy valamelly fzót fém nem az auctoritas, fém nem a’ Philofo- phia teíz valamelly nyelv tulajdonává: hanem egyedül a’ közönséges bé-vétel, a’ vele való közönségeífebb élés (: verba valent u- fia:) és így valamelly mefterséges fzókkal ki - dolgozott, és Magyarok fzámára Írott Könyvet, éppen nem tarthatok Magyarok, — hanem tsak azon edgy Magyar író’ nyelvén irattaton Könyvnek lenni , minthogy fzavai tsak magától az írótól érthetők, ujjak ; és így fohol foha velek Magyarok nem éltek. Ezt a’ nyavalyát méhanya a’ Philofophia fzerént nékem-is görtsösködés- nek , vagy valamelly más effélének kellett volna neveznem, minthogy az nem mindég a’ méhtol vagyon : de minthogy bé - vett nevezet, és a’ többi azt érti rajta, a’ mit én magam az Ujj nevezetemen értek , azért én - is a’ többekhez állok. De bátorkodtam mindazáltal azokban, a’ mellyek nem annyira a’ Közbefzédet, mint a’ Tudományt illetik, némelly meg - határozásokat tenni, de

nem