Zsoldos János: Aszszony orvos (Győr, 1802)

Előbeszéd

12

ÉLŐBESZÉD.

jneg-hintéíTel gyógyított, ’s minthogy marháikat, vagy éppen nem illette, vagy leg-alább meg nem febesítette a’ vefzett Kutya, rofzfz következése nem lévén bűvósbájoskodásának, nagyon el-hiresedett. Történt nem régen, hogy edgy vefzett Kutya Tefzéren két gyermeket meg-harapott. Ó mindenikre rá olvasott, sót körös bogarat-ís adott-be nékik korommal, ’s ezzel aJ Szüléket bátorságosokká tette ; azomba, minthogy a’ nyavalyának ter- meTzetét nem értette, a’ febekkel femmit fe gondolt, a’ honnét lett, hogy az edgyik meg- vefzvén, fzörnyti kínok között meg-hólt, ’s a’máíikat-is tsak alig tudtam meg-menteni hasonló ki - meneteltől.

Ismét azt írom hát, hogy ezen Munkám nem a’ himpelléreknek fzaporitásokra , és a’ fzomorú Történeteknek többitésekre való; hanem arra inkább tsak a’ nem orvosok réfzérói, hogy a’ Közönség jobban jobban esmerkedjen-meg a’ maga terméfze- tével , tanűllya okos magatartása által a’ nyavalyákat kerülni; a’ beteg esmérje - meg magában azt nyavalyának lenni, a’ mit kezdetében más tudatlan nyavalyának fe tartott, és a’ történt fzomorá ki - menetelnek ellene nem állott; azután meg-esmervén nyavalyáját,