Zlamál Vilmos ifj. dr.: A bonctan rövid kézikönyve (Pest, 1862)

Első Osztály. Egyesített csont- és szálagtan - Második szakasz. A csontok- és szálagokról különösen - Első fejezet. A fej csontjai

•hátsó bütyöklik(/. con. posticum), mely gyakran hiányzik. A bütyöknyujtványoknak megfelelöleg a felső lapon a névtelen nyujtványok {p. cmonymi), e két nyujtvány közt az öregük belső falán a mellső bütyöklik (f. con. anterius).

A nyakszírtcsont széle felül lambdaszél, két oldalt esecsszél és alúl két oldalt sziklásszélnek neveztetik.

A halántékesontok (ossa temporum) helyheztet- nek a koponya két oldal- s alápirészén. Felosztjuk p i k- kelyes-, csecs- és szikla részre.

a) A pikkelyes rész (p. squammosa) függélyesen alulról fölfelé hág vékony csontlemezt képezvén, melynek belső lapja kevéssé homorú, agybércek, ujjbe- uyomatok és ütér barázdákkal ellátva, nem éri el a külső lemez magasságát, mi által a felső széle igen éles és vékony lesz, és a falcsontra mint egy pikkely tapadván, a pikkelyes varrányt létesíti. Külső lapja domború hullámzott felületű, az izmok odatapadásától, az alsó mellső részén van ajáromnyujtvány (proces. zygomaticus), mely egy mellső és hátsó gyökből eredni látszik, magok közé foglalván aszikály izárkot fossa glenoidalis), mely az állkapocs bíityöknyujtványát fogadja el. Ezen árok mellett van a Glaserféle rés (Jissura Gj A járomnyujtvány mellső gyöke vastagodván képezi az ízgiimőt (tuberculum articulare), a hátsó vizírányosan mellfelé fut és a határt teszi a pikkelyes és csecsrész között.

b) A csecsrész (p. mastoidea) a halántékcsont leghátsóbb részét teszi, külső lapja egy tompa s lefelé álló csúcsot — a csecsnyujtványt (proc. mastoideus) képezi, melynek belsejében a dobürrel közlekedő sejtek csecssejtek (cellulae mastoideae) rejlenek. A

A csontok és szálagokról különösen.