Zemplén Géza: Az enzimek és gyakorlati alkalmazásuk (Budapest, 1915)
I. Hidrolizáló enzimek (hidrolázok) - Étert bontó enzimek
58 ZEMPLÉN GÉZA zsírok hidrolízisénél a jelenlevő vízmennyiség változásával a keletkezett zsírsavak mennyisége is változik, mert az egyensúlyi helyzet más és más lesz, másrészt tiszta zsírsav és glycerinből az enzim hatására 35°/o-nyi zsírkeletkezést is lehetett kimutatni, ha a víz jelenlétét kizárták. K r a u s z M- azt is megfigyelte, hogy az egyik reakczióterméknek, a glycerinnek, eltávolítása után a közegből, a reakczió, vagyis a zsírsavkeletkezés teljessé válik. A lipáz zsírtbontó hatása arányos az idővel, de folyton lassúbbá válik. Kicsiny zsírmennyiségnél a hidrolízis a zsír mennyiségével arányos, nagyobb tömegeknél aránylag kisebb lesz. A gyomorlipáz hatása a S h ü t z-B o r i s s o w-féle törvény követelményeit kielégíti, a mennyiben a reakczió sebessége az enzim konczentrácziójának négyzetgyökével arányos. Magasabb enzimkonczentráczióknál a törvényszerűség már nem válik be. Miként a pepszinnél, éppen úgy a lipáznál is érvényes a p = k ]AfF összefüggés, hol p a hidrolizistermékeket, f az enzimmennyiséget, t az időt, k pedig állandót jelent. A hasnyálmirigy váladékának zsírtbontó hatását Eb er le (1837) figyelte meg először. Később C1 au d e Bemard foglalkozott tüzetesebben a lipázzal. A gyomor zsírtbontó enzimével legelőször Volhard1 (1901) végzett kifogástalan kísérleteket. Zsírtbontó enzimek alkalmazása a gyakorlatban.2 Pelouze, Green és Sieg m und, a kik olajtartalmú magvaknak vízzel való eldörzsölésekor a növényi lipázok jelenlétét felismerték, csak csekély mértékű zsírsav keletkezését észlelték. A zsírtbontó enzimek alkalmazása az iparban csak akkor vált tehát lehetővé, mikor Conn stein. Hoyer és Wartenberg3 beható vizsgálataikkal kimutatták, hogy nagyobbszabású hidrolízis végbemenésére legfontosabb kellék bizonyos mennyiségű szerves-, vagy ásványsavnak jelenléte. A nagyon olcsó riczinus- magokat használva fel enzimtartalmuknál fogva zsírbontásra, víz és sav jelenlétében majdnem tökéletes hidrolíziseket értek el, mint azt a következő táblázatok bizonyítják: 1 Volhard.: Zeitschrift f. klinische Medizin, 42. 418; 43, 397. (1901). 1 J. Camo: Bulletin des Scienes Pharmacol, 16. 274—286. (1909). D. R. P. 145 413., angol szab. 22 111. (1902), francz. szab. 335 902. Foil in: Chem. Revue Fett-u. Harz-Ind. 48., 69., 118. (1904); 13. 130—133.(19061. Ur bain: Les corps gras 32, 291—293. (1906). 3 W. Connstein, E. Hoyer és H. Wartenberg.: Berichte, 35.3988—4006 (1902) . E. Hoyer: Berichte, 37. 1436—1447 (1904).
