Zemplén Géza: Az enzimek és gyakorlati alkalmazásuk (Budapest, 1915)

I. Hidrolizáló enzimek (hidrolázok) - Étert bontó enzimek

A lipázt tiszta állapotban nem ismerjük. Hatásos készítményeket lehet előállítani, ha a növényi vagy állati részeket 9 súlyrész glycerinből és 1 súlyrész 1% szódaoldatból készült elegygyel oldjuk ki. Jó szolgálatokat tesz a tiszta glyctrirmel való kioldás is. Loe ven hart1 eljárása szerint a lipáztartalmú vizes oldatot uranacetat- és nátriumphosphatoldattal csapjuk ki. A csapadékokat azután Soxhl et-készülékben éterrel kioldjuk s ezután kiszárítjuk.

A ricinuslipázkészítmény előállítását a lipáz technikai alkalmazásánál irom le.

Zsírtbontó enzimek kimutatására legegyszerűbb a Heiden liain- féle próba, mely a keletkező szabad zsírsavaknak savanyú kémhatásán alapszik. Felforralt tejnek egy-egy próbáját a vizsgálati anyag oldatával keverjük, majd lakmuszoldatot cseppentve a próbába, annyi szódaoldatot elegyítünk hozzá, hogy az gyengén kékszínű legyen. Az egyik próbát most felforralva, az enzimhatást felfüggesztjük s mind a kettőt, toluol jelenlétében, 40°-ú thermostatban hagyjuk több óra hosszat állni. A lipáz jelenlétét az oldat megvörösödése jelzi, míg az ellenőrző próba kékszínü marad.

A lipáz mennyiségének meghatározása czéljából meghatározzuk azt a savmennyiséget, melyet adott mennyiségű lipáz bizonyos idő leteltével ismert hőmérsékleten a zsírból felszabadít.

Használhatunk bármely zsírt, mely állandó összetételétsokáig megtartja.

A módszer végrehajtását legczélszerübb adott példával megvilágosítani. Használjunk alapanyagképpen savtólmentes pamutolajat, és vizsgáljuk meg, hogy egy ricinusmag készítményből 05 g.-nyi milyen hidrolízist idéz elő benne.

E czélból 5 g. pamutolajat 2 cm. Vio normál eczetsavval emulzióvá rázunk. Az eczetsav jelenléte a hidrolízisre nagyon előnyös. Ekkor belekeverve 05 g. ricinusenzimkészílményt, a próbát 24 óráig, 20°-on hagyjuk állni. Most a tömeget 1 súlyrész éter, meg 1 súlyrész alkohol ele- gyében oldjuk és phenolphtalein jelenlétében alkoholos káliumhydroxiddal megtitráljuk a jelenlévő sav mennyiségét. Elfogyott 14*8 cm:l Vio normál alkoholos káliumhydroxid. Ebből levonunk 2 cm:!-t, mert annyi eczetsavat öntöttünk előzőleg a próbához. 5 g. pamutolajból tehát 12 8 cm:i 1 io normál lúggal közömbösített savmennyiség válott szabaddá, vagyis a savmennyiség 12 8X56 mg. = 713 mg. káliumhydroxiddal egyenértékű. 1 g. pamutolajra tehát 716:5 =143 mg. káliumhydroxid esik. Az utóbbi szám, mely az 1 g.-ra eső szabad zsírsavak mennyiségét káliumhydroxid mg.-ban fejezi ki, a savszám.

Tudnunk kell azonban még azt is, hogy mennyi zsírsav tehető egyáltalában szabaddá 1 g. pamutolajból. Ennek meghatározására 1 —15 g.

HIDROE1ZÁLÓ ENZIMEK (hIDROLÁZOk). 55

1 A. S. Loevenhardt, Journal of biolog. Chemistry 2. 427- 460 (1907).