Zemplén Géza: Az enzimek és gyakorlati alkalmazásuk (Budapest, 1915)
Az enzimek tulajdonságairól általában - A kolorimétriás módszer
44 ZEMPLÉN GÉZA Lássuk most, hogy miként alkalmazzuk adott esetben a kolorimetriás módszert. Ha a folyadék hydrogénionkonczentráczióját még csak megközelítőleg sem ismerjük, meg kell előzetesen vizsgálnunk, hogy miféle összehasonlító oldat és miféle indikátorok fognak legalkalmasabbak lenni. Legkényelmesebben úgy járunk el, hogy előbb megvizsgáljuk az oldat kémhatását lakmuszpapirossal. Ha lúgos kémhatást tapasztaltunk, phenol- phtaleinnal végezzük a próbát, ha pedig lakmuszszal savanyú kémhatást találunk, a metylorange-próbára térünk át. A szerint, hogy miként viselkedik az oldat a methylorange-zsal szemben, megtudhatjuk, hogy az oldat ionkonczentrácziója miféle határok között keresendő. Tegyük fel, hogy olyan volt az oldat, melyen lakmuszszal savanyú, metylorange-zsal lúgos kémhatást észleltünk: akkor p-nitrophenolt választunk indikátorul, melynek átmenő színe a lakmusz és a metylorange átmenő színe közé esik. Ha a p-nitrophenol oldata, bár gyengén, de észrevehetően sárga színt ölt, arra következtethetünk, hogy ez az indikátor az oldat ionkon- czentrácziójának megállapításánál valószínűleg meg fog felelni. Most lemérjük színtelen üvegből készült és lehetőleg teljesen egyforma nagyságú kémcsövekbe a következő phosphátelegyeket: 100 cm3 elsőrendű phosphát 025 cm3 másodrendű phosphát ~\- 9'75 cm3 elsőrendű phosphát 0 5 „ yy „ -f- 9 5 „ yy yy 10 „ yy 4- Q n \ ** n yy yy 20 „ yy » 8 „ yy yy 30 „ yy » + 7 „ yy yy 40 „ yy » 6 » yy yy 5-0 „ yy n +5 „ yy yy Most a vizsgálandó oldatból is lemérünk 10 cm8-t és valamennyi próbához a p-nitrophenol oldatból néhány cseppet öntünk, majd az oldatokat óvatosan összerázva, megkeressük, hogy az ismeretlen oldat színárnyalata melyik phosphátelegyek színárnyalatához áll legközelebb. Ennél a műveletnél nagyon előnyös a 12. rajzban látható állvány használata. Előnye az, hogy benne a csövek ferdén állanak és akadálytalanul nézhetünk a csövek tartalmán keresztül az alájuk helyezett fehér papiroslapra. Könnyen meg fogjuk találni azt a két próbát, melyek közé oldatunk színárnyalata beillik. Az összehasonlításra szolgáló sorozatot úgy kell választanunk, hogy a vizsgálandó oldat lehetőleg mindig a sor közepére, ne pedig a végére kerüljön, mert csak az előbbi esetben várhatunk megbízható eredményt. A mikor lehetséges, az oldathoz jobbra és balra legközelebb álló oldat közé új összehasonlító oldatokat állítunk be, miáltal a meghatározás pontosságát tetemesen növelhetjük.
