Zay Sámuel: Falusi orvos pap

Azon Kérdések, mellyeket a' Betegektöl kell kérdezni

parafzt embereknek a’ hánytatót , e's a’ hive* sítő hashajtót ; mert ezek az emberek teté- töl fogva talpig tele vágynak tifztátalanfág- gal, a’ melly míg ki nem tifztúl, minden egyéb fáradtfág hafzontalan, kétféges, vagy kevés hafznot hajtó. En Isten fegedelmével az én tizenkét efztendeig való orvoslásom alatt, mindenkor frerentsés voltam , mivel a* gyengén hajtó, és felolvafztó fzerekkel éltem, a’ mint azt t. i. a’ fzükfég kívánta. Gyönyo- röféggel fzemléltem gyakorta , midőn a’ parafzt emberből az epét, és más tifztátalanfá- gokat kiűzvén igen fzembetünöképpen job- búlni kezdett. A’hánytató éppen nem neveli a’ torok fájdalmat, mint némellyek azt gondolhatnák ) főt inkább különösön enyhíti, és egyfzeramind fokféle hafzna van. Ha látom, hogy a’ hánytató fzükféges,hetven, nyóltzvan efztendősnek , főt még idősebbnek - is, adom nagy hafzonnal, ha t. i. nints más valami a* mi a’ hánytatót ellenezze. Ha a’ nyelv tsapja nagyon Ielogg, tört borsai, vagy gyömbérrel kevert , főt valamelly kanál végére tévén hozzá értetem, ’s mindjárt fegít.

Magatartás. Ez a’ nyavalya maga meg- j tiltja az ételt. Tsak éppen arra kell vigyáz- 1 ni, hogy a’ betegnek minden itala, levesse, I főt még az Orvosfága-is meleges, vagy leg- 1 alább hideg ne legyen, külömben a’ fájda- j lom nagyobb leffz, és egyéb feörnyűlállások- r is nevelkednek.

Tolda-