Zay Sámuel: Falusi orvos pap

Azon Kérdések, mellyeket a' Betegektöl kell kérdezni

«4

itala híves legyen ; télbe pedig és hidegbe meleg , vagy legalább mérsékelve , kiilöm- ben az egéfz test neki borzad, és a’ gyomor nagyon meghűl. A’ mondola tej, az etzetes víz itt ártalmas. Jó hafzna vagyon még itt ezen kívül, a’korpából, fzéki fűből, olajból, és valami kevés fóból és mézből kéfzült lágyító, tsendesítÖ , hívesítő , klistélyeknek , úgymint, a’ mellyek fok hévféget kihajtanak a* hásból. Ezen nyavalya lefojtába néha a* hánytatóra - is vagyon fzükfég, midőn t. i. a* fzájok keserű , midőn a’ torkára fel böfög , midőn a’ gyomra fáj, vagy nyomja, és a’ hányás erőlteti.

Ha pedig a’ beteg flegmatikus, puffadt, fpongiás, és valamennyire vastag, és halo- vány testű» egy átaljába más úton kell menni, mert itt a’ gyúladás inkább vizess mint heress terméfzetü, a’ veresfége a’ beteg tagjának nem ollyan nagy és fényes , mint ár* másikba, hanem inkább veresses, kékes, olomfzin, és úgy fzólván valami közép do- log a’ gyulladás, és hideg daganat között, vagy egyfzersmind mind a’ kettő. Az érvágásnak ritkán vagyon itt helye, egy kevés vért mindazáltal lehet kibotsátani, hogy egy kevés levegő menjen a’ vér vivő edényekbe. Itt legjobbak a* has hajtó, és az gyakorta való hánytató fzerek, a’ hévfég itt fzenvedhetŐ, és az egyéb következései nem olly nagyok, mint az elébb említett betegnek. Itt a* Iá-