Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)
I. A régi közegészségügyről
—®£> 5 ,^3©^" Róma fürdői oly nagyok s oly leivliatatlan pompa s fényűzéssel berendezve voltak, bogy Ammianus (y Kr. u 390 után) azoknak megpillantásánál e szavakat ejté ki : bogy egy tartomány neme szerint be vannak rendezve, nem hasonlítanak városokhoz, hanem országokhoz. Az Antonia-félékben a látogatók használatára 1600 márványszék volt, a Diokletian-félékben majdnem még egyszer annyi. Voltak nyári és téli fürdők. Gordián egy közös helyen állitotta fel, de tervének kivitelében halála által akadályoztatott, Aurelián a Tiberen túl téli fürdőket állíttatott A fürdők legfelsőbb katlanának „castellum“ nevű cső- tartánya volt, mety vizét vízvezetékből merité; azonkívül a meleg fürdőkön csatornák is voltak helyezve, melyeken a már használt viz megint lefolyt. A falak a ragasz egy nemével voltak tapasztva, mely oly tartós és kemény lett, hogy a vas alig bírta rontani. A padozat üveggel, vagy széles márvány- táblával, vagy kockakövekből tarkán (feketén és fehéren) volt kikövezve. Volt egy időben Rómában 800 fürdő; e roppant szám szükséges volt, mert a fürdés a rómaiaknál oly fontos egészségügyi jelentőségre vergődött, mint egyetlen egy más népnél sem. Gondos mosás és mindennapi fürdés, mielőtt az ebédhez leültek, a rómaiaknál napirenden volt. Artemidor a fürdőt az ebédhez vezető átmenetnek nevezé. De a séta után is fürdöttek, a munka után stb., s nem mindig csak gyönyör végett, hanem az izzadság vagy piszok eltávolítására, mely vászonruha hiányából könnyen ragadt a testhez. Kezdetben a népnek a nyilvános fürdők használata csak nappal engedtetett meg. Az erkölcsi romlás beléptével éjjel is fürdöttek, végre azzal koronázták meg a dolgot, hogy a nemek egymással keverve fürdöttek, mi a császári, idő előtt meg volt tiltva. Heliogabál rendesen a fürdőkben ünnepié orgiáit, mit különben még más felségrokon tróntársai is tettek. Ki többször napján étkezett, az mosta és fürdőtte magát gyakrabban. Commodus (180—192) naponta 7—8-szor is tette; ifj. Gordián és Rhemnius grammatikus 7-szer, s még egy keresztény püspök is, Sisinnius (volt ilyen kettő) kétszer naponta tette. Már I. Tarquinius (616—578) a szemétnek lemosására s elvezetésére s bizonyosan közegészségügyi tekintetből csatornákat épített. Később a censo- rok által ezeknek száma gyarapittatott. Szinte Róma remeképitményeihez tartoztak ; végettök hegyek át lettek furva s a cloaca maxima, mely mind a többieket magában foglalta, hogy velők együtt a Tiberbe folyjon, olv tág volt, hogy lehetett benne hajózni. Minő szilárdságnak s kiterjedésnek voltak a csatornák, mutatja azon körülmény, hogy, midőn egyszer elhanyagolás által javításuk kellett, a censorok e célra 100 talentumot szabtak. A császárok alatt a. csatornák fentartására különös adó szolgált, tisztításuk pedig bünte- vők által eszközöltetett. Idővel egyes magánházak alatt is csináltattak csatornák. melyek a nagy nyilvános okkal közlekedésben álltak. E földalatti nagyszerű intézményekből következtetni lehet, hogy Rómában a föld felett létező tárgyaknak, különösen pedig a levegőnek tisztántartásáról nagyon gondoskodtak. Ha nem csalódom, azon üzleteknek, melyeknek gyakorlásával egészségtelen kigőzölgések jártak, csak a városon kívül volt szabad lenniök, pl. a tímár- s a kallóműhelyeknek. Midőn a Vespasian által behozott „vectigalia pudenda“ virágoztak (ismeretes azon tréfa, melyet ez ügyben fia előtt mondott) nyilvánosan korsók és kádak a hugy felvételére voltak felállítva, melyet aztán a kallómühelyek feldolgozás végett átcettek. Legkitűnőbben gondoskodtak a vízzel ellátásról.
