Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)
III. Csodahit, mystika, népgyógyászat
körülfogott férfi ábrázoltatok, ugv látszik, bogy tisztelete egésztől átment vala a későbbi Aeskulap kultuszba. A Serapiskultusz kezdete Rómában ki nem mutatható. Cicero már ismeri s említi in lib. II. de divinatione. Kr. e. 52-ben Isis és Serapis templomai a szenátus parancsára szétromboltattak, s csak a város falain kivül volt megengedve olyanokat felállítani; hat évvel később e sors egy a város falain kivül fekvő Serapis templomot is elért. Ezt Dio Cassius, Terentius Varro és Josephus tanúsítják. A császársággal jobb napok derültek a Serapiskultuszra nézve, minthogy ez istenségnek uj templomai lettek felállítva. Miután Sueton szerint az alexandriai Serapis egy vaknak s egy sántának azt tanácsolta az inkubáció alatt, hogy Vespasián császár által gyógykezeltessék magukat, feltehető, hogy az ebben fekvő, a római császároknak tett hízelgés tán annak lett oka, miszerint ezek hálából a Serapiskultusz védőivé lettek. Márk Aurél kezdte a Serapis templomokat bővebben felékesiteni és restaurálni; Caracalla a városon kivül — hol később St. Stefan de Truglio temploma állt — serapeiont épített fel. Severus nagy tisztelője volt a Serapiskultusznak, mint Lampridius elbeszéli. A görög-római hasai istenségek között sokáig maradt Apollo a gyógyászat teremtője. A milesiaiaknál és deliaiaknál mint gyógyító „ulios“ neve alatt ünnepeltetett; Elisben mint „akerios“, a skytháknál „Oetosyros“-nak a perzsáknál „mithran“-nak neveztetett, de leggyakrabban találjuk mint „Apollo alexikakos “-t. Rómában szintén többnyire mint „alexikakos“ tiszteltetett. Apollónak adott szentélynek nyoma a decemvirek idejében érik „in prata flaminia* később sz. Apollinarisnak szentelve. Húsz évvel később az akkor dühöngött pestis következtében, s n. sybillinikus könyvek parancsára Apollónak templom igértetett, mely négy évvel később 429-ben Kr. e. beszenteltetett. Azon sokoldalúságnál fogva, melynek Apollo örvendett, kézzel fogható, hogy nem épen kizárólag gyógyistennek tekintetett. Inkább „loimos“-nak tartották, a járványok küldőjének, kevesebbé a bajok elháritójának (apotro- paeos). Pausanias Apollo alexikakos egy képét említi, mely az akkor dühöngött pestis miatt a peloponnesi háború kezdetén neki szenteltetett, s melyet Kalamis athéni művész, Apollonia lakosai számára 30 rőfnyi magasságban állított elé. Ámbár a császári időben az isten kultuszra nézve bekövetkezett kedvező korszakban az Apollo kultusz valószínűleg szintén nyert, még sem találunk arra vonatkozó adatokat, vájjon az Apollo templomokban gyakoroltatott-e az inkubáció gyógyítás céljából vagy sem? Apollo mellett még Pallas Athene-Minerva-istennö kapcsolatba hozatott a gyógyászattal. Mint a tudományok képviselőjének egyáltalában nem jutott reá annyira a gyógyistennő szerepe mint a gyógyászat gyakorlására szükséges tudásnak ótalmazása s mint ily istenség Rómában a Minerva medica nevét kapta; ő volt a római orvosok védistennője; temploma Viktor szerint a város V. régiójában állt. Minerva ünnepét ünnepelték az orvosok a művészet s a tudománynak más képviselőivel együtt. Azon módról, miképen lett kikérve ez istennőnek tanácsa, nem tudunk semmit; nem is lehet állítani, hogy a templomaiban inkubáció űzetett volna s dacára annak, hogy helylyel közzel még mint szülési fájdalmakból mentő hivatott segítségül, nem lehet neki kizárólagos gyógytani jelentőséget tulajdonítani. <*>: 46
