Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)
II. Aesculap és utódai
-asy. 35 ks©— kát Sándornak privatim szentelte; mit rósz néven vett a király. Hozzá járult még az Aristoteles által inscenált, Kallisthenes-féle szerencsétlen küldöttség. Athénben Aristotelest — miután Macedóniát elhagyta — 12 évig mint tanitót találjuk ; egyszerre vagy a Hermiashoz intézett hymnus, vagy pedig az Athéniekkel ellenségeskedésben állt Antipaterrel való barátságos viszonya miatt. Eurymedon s mások által inditatott vallástalansági vád érte, mely szerint az istenek mesés sokaságának ócsárlása mellett, csak egyetlen örök és végtelen szellemet mint minden dolog okát ismert volna el. Igazságtalan elítéléstől tartván, az Antipaterliez hű Chalkisba menekült, hol 322-ben vagy agggyengeségben meghalt vagy életunatkozás miatt akonitot vett. Zsidó rege szerint Athénben egy zsidóval tartott beszélgetés folytán zsidóságra tért volna át. Felesége Pythias volt, atarneusi Hermias fivérének leánya (mások szerint Hermiasnak nővére, mit valószínűbbnek tartoki kitől Nikánor nevű fia és Pythias nevű leánya lett. Herpyllis nevű ágyasnőtől Nikomachos nevű fia lett Érdekes az aristotelesi iratok sorsa. Szerző azokat Theophrast tanítványa és benső barátjára hagyta, kinek halála után (288 körül) bizonyos Neleos-hoz jutottak, ki Mysiába szállitá, hol műveletlen s ilyeneket nem becsülő utódaira hagyta, kik ugyan gondosan megőrizték; de midőn Pergamum különféle iratok után hajhászó, tudományt ápoló királyai könyvtárukat gyarapítani akarták, a Nelidák Aristoteles iratait földbe ásták el, hol molyok és nedvesség által elromlottak. Végre bizonyos teos-i Apellikon által megvéve, ez kijavítani akarta; de az írást nem helyesen egészítvén ki, csak rontott példányokat adott ki. Athénnek bevétele után Sulla többi zsákmányával együtt Apellikon könyvtárát is Rómába hozta, hol Andronikos Rhodios az azóta használt példányokat kiadta. Aristoteles kellemes hangú, karcsú, sovány csontu, apró szemű, előkelő külsejű, gyűrűkkel ékesített és nyírott hajúnak mondatik. Mint embert életnézetei és életbölcsesége mutatják be, s annyi élcet és szellemet nyújtanak, hogy nem tartóztathatom magam valamit belőlök idézni. Valamint az ókor más értelmes férfiainál, úgy Aristotelesnél is találjuk, hogy klaszszikusaink néhány magvas mondatai már a régiek előtt is ismeretesek voltak. Kérdeztetve, mit érdemelnének a hazudók, ezt feleié : hogy akkor sem szabad nekik hinni, ha igazat is mondanak (ezt részben Lessing is használta). A tudomány gyökere fanyar, gyümölcse édes. Mi vénit gyorsan? fejedelmi kegyelem ! Mi különbözteti meg a műveletlent a művelttől? „mi az elevent a lialotttól“. Művelődés szerencsében ékszer, szerencsétlenségben menhely. Valaki azzal dicsekedvén, hogy nagy városnak polgára, azt mondá Aristoteles: „nem az legyen büszkeséged, hanem mutasd meg, vájjon nagyhírű hazádhoz méltó vagy-e?“ Mi a barát? Egy lélek két testben. (Halm Frigyes igy Írja körül a szerelmet). Némely ember annyira fukar, mintha örökké élhetne, más oly pazarló mintha tüstént kellene halnia. Midőn betegsége alatt az orvos gyógyszert adott neki, ezt mondá: ne bánjál velem mint valami állattal vagy tudatlan emberrel, hanem magyarázd 3* i
