Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)
II. Aesculap és utódai
-«Ol 27 Magát a halálnemet Heraklit és Euripides természetesebben fogják fel. Az első szerint Aeskulap a láztól meggyulva, elégett s igy magyarázható a mondában emlitett villámcsapás. Euripides közönséges felfogás szerint, halálát mint az élet-ihlet kilégzését irja le. Ugyanazon labyrinthusi utakat, melyeken minket a régi források leszármazásánál sétáltatnak, családviszonyai régi ecsetelésében találjuk. Anyjának nevét viselő Koronist és Arsinöet feleségeinek nevezik, sőt Hygeia leánya is itt-ott anyjává válik. Mások Lampetie-t emlitik, mely névnek Ritter szerint annyiban van etymologikus jelentősége, a mennyiben -lampes“ légtünet s a nap leányai között Lampetie emlegettetik. Leggyakrabban pedig azon adatra akadunk, hogy Aeskulap félesége Epione volt. Ritter itt is e névnek keletkezését etymologikus magyarázattal akarja megmenteni, midőn azt „oine“ szőlőtőtől származtatja, s azon körülmény, hogy a régieknél a bor belsőleg és külsőleg, főleg sebzéseknél nagy szerepet játszott, szerinte magyarázza az Epione nevét. Mások azt hiszik, hogy Epione a fájdalom enyhítésének personifikátiója. Részemről több súlyt fektetek arra, hogy Epionét Herkules leányának nevezik, mert ez két következtetést enged meg. A Heraklidák leszármazása évek óta genealogikus tanulmányaim kedvenctárgya, de legbuzgóbb kutatásaim dacára Herkules gyermekei között nem akadtam ezen Epione-re ; miután azonban Aeskulap papjait mindig ama törekvés tünteti ki, hogy alapi- tójok életét minden oldalról felékesitsék, egy istenfinek okvetlen hires házból származó feleséggel kellett birnia, s miután a heraklida ház kétségkívül az ókor legtekintélyesbje volt, hamarjában tehát faragtak Epione nevű heraklida leányt. Aeskulap gyermekei között két fiút találunk, Machaont és Podaliriust, és öt leányt : Hygeiá-t, Aigle-t, Jaso-t, Akeso-t és Panakeiá-t. Ezen nevekben is különféle etymologikus jelentőséget szoktak keresni. Mi Aigle-t illeti, az ókorban még két más helyen akadunk e névre. Aigle phoeis-i Panopaeos királynak leánya volt. Kedvéért Theseos Ariadnejét elkergette ; a másik Aiglét a Hesperidák névsorában találjuk emlitve. A mennyire nekem lehetséges volt az Aeskulapról reánk szállott adatokat megvizsgáltam; a kritika és a bevett szokás megkívánják, hogy a mondottakból a következtetéseket is vonjam le. Létezett-e Aeskulap vagy nem? Ez fejtegetéseimnek főkérdése, mert az orvostudomány fejlődési történelmében elfoglalt állásáról itt nem akarok szólni. Ha az Aeskulap létezése feletti kérdésnél szorosan tartjuk magunkat a régiek által reánk szállott adatokhoz, ezt kell hinnünk, hogy Aeskulap személye csak egy merész és eredményeiben szerencsés képzelődésnek alakja; de dacára annak legkevesbbé sem habozok hinni, hogy Aeskulap valóban élt, mert azt is hiszem, hogy Herkules létezett! Persze nem szabad ezen embereket azon nimbussal körülsugározva képzelnünk, melylyel a jámbor és számitó hagyomány környezi őket. Mai napság, ha valaki maradandó hírnévre vergődik, már meg nem történhetnék, hogy életmenete és jelentősége a lényegijen folyvást változó hagyomány által elcsufitassék, mert a hagyománynál jobb eszközökkel bírunk a helyes felfogás és történeti hűség megőrizésére. Az ókoriján másképen volt. Egv Herkules, Theseus, Aeskulap és e többi félisteni rangra emelt emberek környezetük és kortársaik csodálatát és elismerését kétségkívül elnyerték, de bizonyosan anélkül, hogy még életükben istenítettek volna; de
