Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)

I. A régi közegészségügyről

—®Di 1 0 perben is az emberek s a betegségek úgy voltak szervezve mint ma, de hogy különböző időkben s különböző helyen a járványos betegségek okairól és gyógykezeléséről azon szempontból gondolkodtak az emberek, a melyen a mindenkori társadalmi s művelődési foknak alapján álltak.

Az ókor a csodahitnek s kinövésének, a végzetnek kora, a hol az istenek hatalmát rendithetlenül hitték s a jóshelyek papjainak csalhatatlansá- gát dogmának tekintették; de egyszersmind a görög s római köztársaság s erkölcsi tisztaságnak virágzási kora.

Tekintsük meg előbb a görögöket.

Hogy az ember röviden adja az ó-görög életnek eszméjét, az annyit jelentene mint ha kellene óriást en miniature lerajzolni. A görögök mint az égnek sokáig ragyogó meteora az ókor láthatárán tűntek fel. Kezdetben alig ismerve, észrevétlenül lett e nép rövid idő alatt az ókor más nemzetei rettegésének és csodálkozásának tárgyává. Bátran lehet állitani, hogy a szépnek értéke és ereje csak a görögöknél ismertetett fel, s hogy az emberek csak ezen időtől fogva kezdték magukat csiszolni (Gruendeville). Ez időig az emberek törvényei a legerősebb jogában képviseltettek, csak a görögök fedezték fel, hogy az ember arra van hivatva, hogy ösztöne fölé emelkedjék, s hogy értelme szövétnekül szolgáljon, hogy részint önmagát vezesse, részint, hogy másoknak parancsoljon vagy vezető)ők legyen.

Görögország számos köztársasága a társadalmi állapotok oly képét nyújtja, melynek látványa az embernek szivét örvendezteti. Ep oly magasztosak voltak intézményeik bölcsesége mint azoknak okos háztartása által. Törek- vésök egyedül oda volt irányozva, hogy boldogítsák az embereket; törvényhozói csak azon célt akarták elérni, a melyen az egyetemes jólétet fel lehet épiteni az egyesek jóléte alapján. A pompát, a fényűzést s a hóditási vágyat még nem ismerték, az elpuhulás még el nem erőtlenitette népeinek feszerejét s a gyönyörvágyat kerülték. Szabadsági érzelemtől áthatva, tanokra fogékonyak s könnyen kormányozhatok, a népek engedelmesen rendelték magukat alá törvényhozóik bölcs intézkedéseinek, habár ezek itt ott nehéz kötelességeket róvtak rajok a mint ezt Draco és Lykurg tették, kiknek utóbbika az abstinentiát, a munkát, a fáradtságot s hasonló gyakorlatokat legjobb védfalnak tartá henyeség és gyönyörvágy ellen.

Nem kevésbbé nagyoknak találjuk a görögöket háborúikban s tudósaik munkáiban.

Korukig a tudomány s a művészetről csak zavart ismeretek léteztek, mind a kettő addig csak köszörületlen gyémánt vala. Csak a görög szellem űzte el a zavart s meleget és termékenységet njmjtott a művészetek drága raagvának.

De nézzük árnyoldalait is !

Hogy ily társadalmi és műveltségi állapotok alatt a nemzeti szervezet testileg is egészséges volt, kézzel foghatónak kell lennie, annyival inkább úgy kellett lennie, addig mig e szép összhang mi által sem zavartatott meg. De be kell vallanunk, hogy már minden kezdettől fogva rósz hang becsempészte magát, t. i. a babona, mely a görög isteni hitben a legvelősb kifejezését találta, mely még Athén fénykorában oly hatalommal birt, hogy egy Sokratest, ki ellene mert szólni, méreg általi halálra Ítélték el, s hogy hasonló okokból egy Aristotelesnek menekülnie kellett. Látjuk tehát, ha helylyel közzel felvilágosult elmék észszerűbben is akartak gondolkodni a természet s annak jeleneteiről, hogy ez azért nem tudott általános érvényességre felvergődni, mert eseti felismerés nem vált a nép köztulajdonává. Talán nem is akar-