Wertner Mór dr.: Orvos-régészeti tanulmányok (Budapest, 1883)

I. A régi közegészségügyről

-«Di T4 O—

463-ban megint roppant járvány következett, melyben a két konzul Pubi. Servilius Priscus és L. Ebutius Elva s más tekintélyes személyek elhaltak. Ez a volskokkal viselt háború ideje körül történt.

461-ben különféle csodákat láttak Rómában, 456-ban megint éhség volt.

453-ban találunk Rómában s annak környékében roppant pusztító „pestis*-t és éhséget. A járványban meghalt Sextus Quintilius Varus, 3 nép- tribun, 1 augur s több quirinpap.

439-ben s a következő évben megint éhség volt, mely Spurius Maeli- usnak, a leggazdagabb plebejusnak alkalmat nyújtott arra, hogy búzát szerezzen és kiosztogasson, miért a királyi méltóság utáni vágyódással vádol- tatván, meg is öletett.

435-ben megint akadunk járványra, melynél a felizgatott nép csak akkor csendesült le, midőn Spurius Maelius gyilkosai ellen vizsgálat lett indítva. A járvány még a rá következett évben is tartott, s a vejentieknek s fidenátusoknak lehetővé tette, hogy római területre lépjenek át, honnan Servilius diktátor őket vissza verte. A járvány még 433-ban sem szűnt meg, s az éhséggel együtt kény szenté Rómát, hogy békés maradjon.

427-ben nagy szárazság uralkodott, mely ellen uj babonás intézkedéseket hoztak be.

410-ben a város megint éhség és járványos betegségek által lett sújtva ; a járványnak számos ember áldozatul esett.

397-ben a járvány megint nagy pusztításokat okozott, melyek ellen a sybillinilcus könyvek tanácsát kérték, s az első „lectisternium*-ot tartották. (Ez az istenek tiszteletére adott lakoma volt, melynél az istenek képeit vánkosokra tették s ételeket eléjük raktak. Voltak rendes és rendkívüli „lectisternium‘‘-ok. Ez utóbbiak Ínség és veszély idejében tartattak meg. Némelyek ezeknek kezdetét 399-be helyezik).

390-ben nagy szárazság újólag járványt okozott Rómában.

364-ben újólag tört ki a pestis Rómában, s nagy pusztításokat okozott; áldozatául M. Furius Camillus diktátor esett. A következő évben, midőn még dühöngött lectisterniwnot ünnepeltek és 362-ben L. Manlius az e tekintet- beni „clavum figendi“ működéssel bízatott meg.

331-ben Rómában a férfiak között nagy halandóság vala; egy rabszolga ennek okát elárulta a senátus előtt. Kimondása szerint több római asszony összeesküvésbe bocsátkozott volna, hogy a férfiakat ital által meg- mérgezzék. Ez asszonyok közül húszat elfogtak s a tőlük elkobzott méreg természete felöl kikérdeztek. Midőn a méreg jelenlétét makacsul tagadták, megitatták velők mitől azok szörnyet haltak. Befogtak még 170 aszszonyt ezenfelül, kit azután kivégeztek. Ez évnek két konzula szintén azok közé tartozott, kik feleségeik által megmérgeztettek. Itt is szertartások által akarták az isteneket megengesztelni.

301-ben éhség volt Rómában, de Fab. Maximus üdvös intézkedéseket tett ellene.

294/3-ban járvány tört ki, melynek gyógyítására küldöttséget menesztettek az epidaurusiakhoz, hogy engedjék meg Aeskulap istent Rómába vinni. Templomában bemutatta magát az isten a küldöttség előtt kigyó alakjában s Rómában a Tiber szigetén lett neki templom állítva.

226-ban járvány és esők kényszeritették a konzulokat a liguriaiak ellen viselt háborúnak félbeszakítására.

176-ban megint nagy járvány volt, melynek elhárítására Publ. Corn.