Werbáncsics János: Az ifjuorvos (Buda, 1845)
36 lenségökre! — Fiafal orvosra nézve valóban szánakozásra méltó sors; hátba meg hozzá járul a vagyoni fizuk állapot is, holott az orvosi tudomány olly igen drága pénzért árultatik. Az illy orvost mindenféle szerencsétlenség meglepi; — és ekkor azon eszme fogam- szik agyában, miszerint: nót vesz. S most már vége, vége annak , hogy könyvtárából lélektelen társakat keressen; — ezeket por és moly emésztendi meg. így éldegéli le rendesen henye éveit, és igy dől romba a hajdan fényes orvosi épület, mert azt — külső csin és disze, s összes szerkeztével nem gondolván , — csak a durva anyagok tartják fenn. De hagyjuk abban már gyöngéink, s fogyatkozásaink szemléjét, teljes erőnkből igyekezők mindent e- íőhordani, mit egy homályos tükörből kilehete vennünk. E szavakat őszinte és legforróbb azon óhajtásunkkal zárjuk be: Vajha az igazi orvost, mint az egészség, s közjó hü őrét érdemlett köz tiszteletben tartanák tisztelt hontácsaim!í A hibáktól megtisztított fiatal orvosnak ezen rajza egyenesen vezet bennünket kitűzött tárgyunknak HARMADIK FEJEZETÉRE Miilyen és minőnek kell lennie a valódi orvosnak. Megtartani másoknak éleiét, elvesztett egészségüket helgre állítani, — és a nyomorultak kínjait enyhíteni, ez azon szent czél, mellyre irányozvák legyenek az orvosnak minden cselekedetei, sőt az ő egész élete. Főlséges hivatás ez, jótékony szellemként lelkesítő a
