Werbáncsics János: Az ifjuorvos (Buda, 1845)
17 talmi is ki a teendőt, ne mulassz el kifürkészni mindent, fontolóra véve a segítőket vagy ártalmasokat is. — A nehézségek 3. osztályába jő a betegek fonák, vagy epeit semmi e'lelremhzere, kik az orvosnak egészségükre ezélzó tanácsait feláldozzák inyök csiklándozó vágyainak, és roskadozó életerejük támogatása, s gyarapítása végett, — káros előítéletből, — élei és italhoz jól hozzá latnak. Elbárnulsz, midőn estve meglátogatod betegedet; most ő sokkal nehezebben van mint volt, pedig csak az imint, s olly tetemesen javulóban hagytad volt őt el; nyugtalanság, epesztő szomj, forroság még inkább kínozza őt mint tegnap, vagy tegnap előtt; s ime őszinte vallomása mindent meg fejt; jó erős leveskéj evett, sőt egy kevés jó borocskába kétszersültet is már- togatolt: — „A tisztátalan testet ne tápláld“ igy int a di- csöiilt coió's orvos; s ugyan kérlek, mi táplálékot is vehetne magának a beteg a legjobb étkekből is, — mellyeknek áthasonlitására hiányzik ereje s tehetsége ? s ugyan ki ne tudná , mi veszélyt szülhet a fonák életmód a lázból — kiváltkép a hagymázból felüdülőknél, kik, alig szabadulva ki a halál körmei közöl, fölébredt vágyaikkal sőt falánkságukkal nem bírva, ismét annak martalékául esnek. Szintazon szerint hiában igyekszel a rothadásra való hajlamon segitni, ha ez kedvező étel és italokkal maga a beteg által elősegittetik; itt attól a mit jónak látsz, egy hajszálnyi eltérést se ense(|j* 4. Még ezeknél is egy nagyobb bökkenő, — mellyel göröngyös pályádon találkozol, az úgy nevezett kurnzsolók, s ven banyáknak istentelen csalárdságai kik, legkivált a hiszékeny pórnéppel nem csak saját varázserejüket, s mindentlátó tehetségüket hitetik el, 2 * 4i
