Werbáncsics János: Az ifjuorvos (Buda, 1845)

w

a podagrá/ol szabad s ment kívánsz lenni. vagy szegény légy, vagy szegényül élj.“ —

A most leírtam különféle körülmények, — lm szabad úgy neveznem mérsékletekhez, — számtalan mások is járulnak , mellyek az ujoncz gyakornok előtt mint meg annyi nehézségek, és az óhajtott sikernek tetemes akadályai gyanánt tekintendők; ide sorozhatok: —

1. A kétes kórjelek csalárdsága; ,,jo érverés, rendes vizeltet, és a. beteg meghal“ — ez régi, és igaz monda. Elfogsz csodálkozni iíju iigytársarn, midőn a legnagyobb praktikusok irataiban rajzolt kórképek kö/t sokszor egy, vagy más betegségi tüneményt föllelni nem vagy képes, úgy találva, hogy ezen tüneményeknek nagy része a változékony természetben egészen.más sorozatban, és csalárd alakba burkolva tiinedezik elő. Az idegek, mint az emberi életmiivezet őrei, eleven vezetők mind a beteg, mind az orvosra nézve, de ezen csalárd hírnököknek is ugyan ki fog hinni mindenkor, és mindenben, s ki képes a bárány bőrbe burkolt farkasra egyszerre ráismerni ? Vedd például azon hitetlen nyugalmat, melly a belső részek rákos lassú halálával közJs! sőt én még azon orvostársamat is sajnálom, ki valamelly erős agyrászkódásnál minden jót ígér, mihelyt a beteg kábultságából ideiglenesen eszére térni látszik, pedig ugyan lehet-e feledni az idegek ho. mályfedte mérséktelenségét, melly olly gyakran az orvos búvóhelyéül szolgál? —

Az érverés hazudozásinak csalhatlan bizonyságai az asszonyi szeszély és kedélynek változékony mozgalmai; hisz a test legkisebb mozgása, a hányás, a köhögés, egy kisthea, vagy leves, sőt maga az orvosnak belépte is minő hirtelen változást okoz sokszor az literekben? — Tévednek tehát, és sokszor csalód-