Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)

III. Az erjedéseknek mibenléte általában és azoknak különösen az emberi élőtestben nyilvánúló nemei

sejtek és szöveteik keletkeznek. Kifejlődve pedig, különböző módon, adott viszonyok között, tovább szaporodnak. egymásközt egyesülnek vagy magokban is tovább megoszolnak. ,

így válhatnak ki az állati és növényi szervezetből oly élesztő anyagok is, mint a diastásis. pepsin sat., melyeknek sejtedzései még eddig nem észleltettek, s melyek ennélfogva az úgynevezett alaktalan élesztők közé számíttatnak.

Karsten ugyanis megfigyelvén a szőllö húsát képző szövetet, azt látta, hogy az abban lévő sejtekben, fe- hérnvével telt hólyagcsák. élesztő-sejtek állanak elő. Tehát nemcsak a levegőből, mely közhiedelem szerint tele van és mindent eltelit a gombák csira-sejteivel, hanem a szőllöt magát képző sejtekből is keletkeznek a must élesztő-sejtei.

Élesztő sejtalakulatokat Woronin. Hartig. Hoffmann s mások is láttak a lencse-, borsó- és paszuly-sejtek béltartalmából kifejlődni. Magok a himpor-sejtek is, élesztővé alakulva, képesek a mézet erjedésbe hozni.

Billroth 1874-ben kiadott nagy munkájában beismeri. hogy a bakteriák. adott körülmények szerint, élesztő egyszerűbb sejtekké, s ezek viszont bakteriákká válhatnak.

Szóval az illető búvárok az élesztőt részint a szerves, állati vagy növényi, alakkal biró. részint a szervetlen alaktalan testek közé osztályozzák. Pedig ezek nézetünk szerint mind csak átmeneti alakulatok.

Hogy az élesztőről és élesztő-sejtekről, valamint az erjedés miben voltáról, mind mostanig annyiféle elágazó, sőt mondhatni merőben különböző vélemények merültek fel, annak oka csak az. hogy az illető búvárok nagyrésze az élesztő-sejteknek külön csak alakjával és alaki változásaival foglalkozott, másrésze pedig az erjedésben lévő testet, csupán csak az ismeretesek közébe vett anyag- elemek chemiai és physikai tulajdonságainak tekintetbe