Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)

III. Az erjedéseknek mibenléte általában és azoknak különösen az emberi élőtestben nyilvánúló nemei

be. E meleg forrásul csupán a nap melege nem elégT annyival is kevésbé, mivel az állatok helyváltoztatásaiknál fogva is nincsenek a napsugaraknak oly mérvben és időszabványossággal kitéve, mint a növények. Ezen állandóbb és a test minden részeiben meg lévő meleg forrást az állati fehérnye megkapja a szénviz- egyek és zsiradékokban. A szénvizegyek és zsiradékok ugyanis az élő állati testben, úgy miként közönséges tüzeléseinknél és világitásainknál is, szén-, szesz- vagy olajként a levegőből élenyt vesznek magokhoz, elégnek, és kellő meleget fejlesztenek ki. Ezen lassú égésnek vagyis élenyülésnek szabályozására szolgál az állati légzés, mi által az állati szervezetbe a levegővel éleny vétetik be és szénsav adatik ki. Ugyanezen légzés megvan minden növényeknél is, de a levélzöldet tartalmazóknál csekélyebb mérvben és inkább éjjel, midőn a napsugarak hiányzanak.

Szóval valamennyi nedves, szerves, széntartalmu anyagok a levegőben lassan égnek, még a levélzöldet tartalmazó növények is. Valamint minden állati, úgy minden növényi sejt, még a levélzöldet tartalmazók is. légzenek, élenyt vesznek be és helyette szénsavat adnak ki. A szénsavany bevétele, a levélzöldet tartalmazóknál is, nem légzés hanem táplálkozás.

Részint ezen égés által szabaddá lett részint a napsugarakkal szabadon jött meleg halmoztatik fel a növényi, s még sokkal nagyobb mérvben az állati fe- hérnyeféle anyagokba, melyek vizben felduzzadva szén- vizegyekkel és sók oldatával beivódva s közömbös zsiradékokkal összekötve teszik az élő-fehérnyét (pro- toplásma).

Az élő-fehérnye felduzzadva többé-kevésbé szövődményes vegyülete szerint többé-kevésbé összetartó, nyulékony, ruganyos nyálkát képez. Melyben helyen- kint, mintegy elszórva, a hevenynek, és ebből eredőleg a villanynak is csoportulása szerint, kisebb-nagyobb

— ó4 —