Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)

III. Az erjedéseknek mibenléte általában és azoknak különösen az emberi élőtestben nyilvánúló nemei

Ó2

A fehernyefelék egyáltalában azon legegybetettebb testek, melyek szén, légeny, köneny és éleny vegy- alkatrészeik mellett még ként vagy vilanyt is tartalmaznak.

Ezen testek kiválólag meleggyüjtők, és melegtartók, melyek között a szénvizegyek, zsiradék és fehérnyefélék különösen kitűnnek azon sajátságukkal, minélfogva a meleget magukba felhalmozni és lekötve tartani képesek. A fehérnyefélék emellett még különösen ama tulajdonnal is birnak, minélfogva folyadék és szilárd állapotukban könnyen váltakozva nagyobb ruganyossággal és erőmüvi képességgel birnak mint minden többiek.

Ellenben az éleny s köneny olyan gázok, melyek szilárd vagy folyadék testekhez könnyen és hamar csatlakoznak, könnyen vegyülnek, s ekkor a magukban lévő nagy mennyiségű meleget könnyen kiadják magukból.

A növények a szénvizegyeket, hova a czukrok és keményítők tartoznak, továbbá a zsiradékokat és főleg a fehérnyeféléket, hova általában véve a szerves nedv- és sejtrészek számittatnak, a szervetlen anyagokból állitják elő táplálkozás, emésztés és áthasonitás utján. Ezeknek előállitásával tehát a növények nagy mennyiségű hevenyt halmoznak össze és tartanak lekötve magokba. A növények s különösen a virágok ennélfogva a környező levegőénél rendesen és állandóan nagyobb hőfokkal is birnak.

Az állatok pedig a nevezett czukor, keményitő. zsiradék és fehérnyeféle anyagokat, mint meleg tartó testeket, a növényekből kapják és készen veszik be magukba táplálékul, s azokat magukká áthasonitás végett élenyhozzájárulás mellett, tehát meleg fejlés közben, magokban nagyrészint szétbontják. Következőleg az állatokban jóval több hevenynek kell a szénvizegyek és zsiradékok élenyüléséből, mondhatni elégéséből, felszabadulni, és az áthasonuló fehérnye anyagokba ősz-