Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)
III. Az erjedéseknek mibenléte általában és azoknak különösen az emberi élőtestben nyilvánúló nemei
57 A gyógyászat jelenleg, az emberi testbe ható életingereknek helyét, útját és hatásmódját illetőleg, hogy miben állapodhatik és miként állapodott meg ? Látni fogjuk a következőkben. III Az erjedéseknek miben-léte általában és azoknak különösen az emberi élő testben nyilvánuló nemei. A természetben mindenütt anyaghalmazatokra találunk. Ezen anyag- vagy is test-jelenségek sok tekintetben különböznek egymástól, s e különbözőségek szerint ismerjük az anyagok különböző és sokféle nemeit. De az anyagok mindannyian, kisebb vagy nagyobb terjedelemben, egészleg úgy mint elemeikben is bizonyos mozgásból, vagy mozgásaiknak megállapodásából állanak. Mivel pedig úgy a mozgásba inditásra, valamint a mozgásnak feltartására is bizonyos erőfokozat kivántatik ; annálfogva minden anyagi jelenség is végokában, möködésében és eredményében csak is bizonyos erő-nyilvánulásnak, erőnek mondható. De már ezen erők, mint anyagi nyilvánulatok is, több-kevesebb időtartamig, nagyobb vagy kisebb helyre és térre szorítkoznak, nagyobb vagy kisebb helyre vannak korlátolva. Vannak anyagok, melyek, mint szűk helyhez korlátolt erők, szilárdulva jelenkeznek; ezek csak egy vonalban, súlyukkal lefelé, működnek. Mások nagyobb helyre terjednek ki mint folyadékok és nyomatékos működésük, mondhatni, egy síkban, síktérben nyilvánul. \ égre vannak gőz- vagy gázállapotban lévő olyan testek, melyek mint erők nagy terjedelemre és minden irányban kihatnak; nyomó és feszitő működéseiket nem csak egy vonalban, nem is csak egy síkban, hanem egy központból kiindulólag minden irányban, gömbalakban gyakorolják. Már pedig minden test vagy anyag, kivétel nélkül, a szilárd, folyadék és gőz- vagy gázállapotok közül
