Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)
II. A gyógyászat történelméből azt látjuk, hogy annak minden törekvései, ösztönszerüleg, az emberbenlévő élet-erjedésnek rendezésére voltak irányozva
49 desen meg, mint az illető nedvek nélkül sem, melyek amazoknak táplálékul és feltétlen életelemül szolgálnak. A humorálpáthologok és solidárpáthologok ellentétes szélsőségei kiegyeztethetők Galen Claudius (131—200. kr. u.) azon elvében, hogy az egészség a testben lévő minden részeknek, nedveknek és erőknek összhangzatában (hár- moníájában) áll. De ezen egyeztető véleménye nem a testben lévő erjedés alapos terén, hanem még a Pláto dogmatikus oskolájában megállapított szellemiség be- foghatlanságában megfeneklett. Ugyanis Plútónak (42g— 348. kr. e.) véleménye szerint az anyagoknak lényege a szellem (pneuma), mely az anyagtól különbözvén ennek alakját adja és meghatározza, ennek mintegy mag- vát és erejét téve ezeket valamint a meleget is vezeti. Galen is a szervezet egységének alapjául és eszközlője gyanánt a pneumát vette fel. Miután Pláto, Aristotelesnek tanítója, az anyag lényege gyanánt képzelt szellemnek eszméjét dogmatikus oskolájában megfoganatositotta, s azt Galen is a szervezet egységének alapjául elfogadta, a reális tapasztalati irányt a tudományban bölcseleti, hitregészeti és költői tévesztő kitérések változtatták meg. A természeti valóságot megközeliteni törekvő hasznos elméletek helyett a hangzatos szavak bősége, sokat Ígérő üres képzeletek halmazata, versekben Írott tudományos színű munkák keletkeztek, sőt a gyakorlatba is beerő- szakoltattak. A természeti jelenségek vizsgálatában fáradozott orvosi tudomány is a hanyatlás mély álmában aludt, oly mélyen, hogy abból azt még az arabsok termékenyítő özönáradata, s a reformatio serkentő felvir- radása se voltak képesek, teljesen tiszta eszméletre, ébreszteni. A ló ik század képes volt felmutatni egy Pa- racclsust (1493—1541.), kiben a gyógyászatot a bölcselettől, hitregét a vegytantól, szóhalmazt az értelemtől elválasztani alig lehet. Ki képzeleteit természeti valóságoknak. és a tapasztalati valókat képzeleteinek te4
