Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)

II. A gyógyászat történelméből azt látjuk, hogy annak minden törekvései, ösztönszerüleg, az emberbenlévő élet-erjedésnek rendezésére voltak irányozva

gyógyászat is valami biztos, Önálló, terjedelmes gyakorlatba még nem jöhetett. Ámbár Galvaninak 1790-ben, Oerstedtnek 1820-ban és Faraday-nék 1831-ben tett felfedezéseik óta, úgy az érintés valamint a deleny és bevezetés utján származott, úgynevezett érintkezési villany (Galvanismus), delenyes villany, és bevezetési villany (Faradismus) is a gyógyászatba sokaktól, nagy reményekkel, mondhatni rohamos sietséggel és sokféle alakban hozattak és hozatnak most is alkalmazásba, de még eddig minden állandó, biztos és csak némileg terjedelmesen elismert üdvös eredmény felmutathatása nélkül.

Ennek pedig nézetünk szerint nem más az oka, mint az, hogy a villany és heveny külön magukra, más testekkeli vegyülés' nélkül, mindeddig be nem fogathattak, s ezért a természetvizsgálók által tévesen, mint régen a levegővel is történt, súlytalan (imponderabile) és megfoghatlan valaminek tartatnak, a helyett, hogy azok a fénynyel és delenynyel együtt, még eddig ahoz való edény és eszköz hiánya miatt, külön magukra be nem fogható gázalaku testeknek ismertetnének el.

Hanem egészen másként áll a dolog a fönnebb nevezett gyógy- és tápszerekkel, melyeknek erjedést gátló vagy gyarapító hatásuk, tapasztalatom szerint, olv szembetűnő, mint a mily kétségtelen azoknak a betegségekben év századokon át használt, közönségesen elismert, sőt általában nélkülözhetlenné vált gyógyhatásúk.

ügy hogy valahányszor egy általános lázas, vagy helyleges lobos, heveny, fölerjedéses betegséggel találkozunk, külsőleg vagy belsőleg, a részben nevezett erjedést gyengítő , leerjesztő szereket alkalmazzuk a betegnél; mig ellenkezőleg a legyengült, üdülésben lévő. összeeső leerjedéses betegeknél az erjedést elősegítő. fennebb ugyancsak részben megnevezett, fölerjesztő táp- és gyógyszerek jönnek, még pedig leg— 39 —