Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)
II. A gyógyászat történelméből azt látjuk, hogy annak minden törekvései, ösztönszerüleg, az emberbenlévő élet-erjedésnek rendezésére voltak irányozva
33 desnél kisebb, és a nedvek mozgása is lassultabb, kisebb hőfok és lassúbb ütérverés mellett. Valamint vannak beteg mustok is, melyeknél az erjedés nagyon gyenge és alig mutatkozik. Mindkét esetben bizonyos anyagoknak, nevezetesen a nyálkának s egyéb erjedés-ellenes savanyoknak felesleges, némely szükséges más alkatrészeknek pedig hiányos mennyiségben léte szolgál az erjedés hanyatlásának alapokául. Még akkor is ha késő öregség, a szűrő és elválasztó szerveknek berakodása, s ezzel járó hiányos működés, a sejtek elhalása, szóval végleerjedés és az életnek elszünése van jelen. Miután az előbbiekben láttuk, hogy az emberi betegségek az erjedési fok emelkedésével vagy csökkenésével karöltve járnak, tekintsünk a fennebb megirt különböző gyógyrendszereknél és gyógymódoknál követett eljárásra s befogjuk látni, hogy mindenik gyógymód, ösztönszerüleg és kellő világos tudalom nélkül ugyan, de csak az erjedés csökkenését vagy emelkedését. a leerjedést vagy fölerjedést akarta rendes egészséges fokra juttatni. Csak azt tette, a mit egy egyszerű bormivelö pinczegazda is tett volna mustjának czél- szerü rendes erjedésben tartására. Ösztönszerüleg a mit tettek és vallottak a különböző gyógymódok emberei, kellő tiszta belátás nélkül bár de ugyanazon alapon ugyanazon eredmény elérhetése végett tették és vallották. Ha mindannyian tapasztalták és elismerték volna azon egyszerű tényt és igazságot, hogy az élet rendes folyamata nem ogyéb mint az egészség, az egészség pedig az emberben lévő erjedések szokott szabályos rendje, nem lett volna annyiféle különböző gyógymód, annyiféle egymással ellenkező oskola, nem lett volna annyi sok ámítás, csalás vagy csalódás, az egészségügy terén is. A különböző gyógymódok közül, melyek annyiféle 3
