Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)

I. A gyógyászati rendszerek történelmi rövid áttekintése

iS

betegség- és mimódon, minő elvekből indulva gyógyíthatok meg a betegségek.

Nem csak a régiek, de még a mostani orvosok sem tudják ezen szükséges tudni valókat oly mérvben és terjedelemben, minőben a „netovábbal elmondhatnék. Azért a régieknél úgy, miként a legujabbaknál is, a jelzett tárgyismeretekben folytonos haladást látunk ugyan, de e tárgylagos haladás mellett oly hullámzás van a nézetekben és elvekben, hogy, a gyakran újból felmerülő majd ismét elsülyedő, most ellentétes majd egymást keresztbe metsző elvi habozások .mellett, semmi általános biztos szabályt a gyógyeljárásban felállítani vagy felismerni nem lehetséges.

Megpróbáljuk a felmerült egyező, vagy legalább egy irányú gyógyászati elveket és ellentéteseiket, lehető rövidséggel, együtt és csoportokban felmutatni s egyszersmind az ellentéteket kiegyeztető, mondhatni egybe olvasztó, gyógyászati nézeteinket II. alatt, után mellékelni.

A gyógyászat történelme biztosan a görögök koráig vihető vissza, és kezdődik 500 évvel Ivr. e.

E korban mindjárt két ellentétesnek tetsző elvek alapján versenyeztek egymással az Asclepeion és gymnasium név alatt volt tanintézetek tagjai. Az Asclepeion- beliek inkább a gyógyszerelésnek és kezelésnek, a gym- násiumbeliek pedig inkább az étrend és testgyakorlatoknak voltak kedvelői a gyógyítás körüli eljárásaikban. Ez utóbbiak inkább az idült, régi; az asclepeionbeliek pedig inkább a heveny új bajokban és betegségekben mutattak gyógyelőnyöket.

A gyógyítás elvében ily nemű meghasonlást mutatnak az újabb időben ismét az úgynevezett észszerügyó- gyászok, vizgyógyászok, természet gyógyászok sat. szemben az allopathák, homöopathák sat. gyógyszerelésével.

Azt mondhatjuk, hogy, a legrégibb időktől fogva mostanig le, általában a gyógyrendszer, nyíltan vagy