Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)

I. A gyógyászati rendszerek történelmi rövid áttekintése

A képzelgő agy az egyes kívülről vett érzékel- ményeket és tapasztalatokat a kivülotte lévő természeti jelenségekre való tekintet nélkül, minden ahoz illesztő rend nélkül, állítja tetszése szerint össze, úgy hogy ezen agymünek valami hasonmására sehol, magán kivül,reá nem mutathat. De az elmélkedő vagy gondolkodó agy gondolatának, elméletének alapul az érzékelménye- ket és egyes tapasztalatokat véve, ezeket tér- és idő szetint oly rendben állítja egy agyművé össze, minőben annak valóságát a természetben, agyán kivül is, mindenkor hely- és időszerüleg felmutathatja.

Ennélfogva a képzeletek, az azokat alkotott agy elbomlása után, ködszerűleg inkább és inkább szétfosz- lanak; az elméletek pedig, oly mérvben, minőben a valóságnak megfelelnek, hova-tovább összébb meg ösz- szébb tömörülnek.

Az egyes tapasztalatoknak elmélkedés utjáni össze illesztése a bevezetés (inductio), mely egy minden részeiben teljesen kikerekitett egésznek mint eszmének, vagy eszményinek, megközelitését czélozza.

Az egyes tapasztalatoknak képzelgés utjáni egybe- illesztése pedig az ábrándozás.

A gyógyászat történelmében, mint a mindennapi életben is, megtaláljuk az iparmunka utján szerzett egyes tapasztalatokat, adatokat és műveket; megtaláljuk az elmélkedőket valamint az ábrándozókat is.

Azt látjuk, hogy az elméletek az egyes tapasztalatok szerzésében, a gyűjtés terét megvilágositották. a munka kedvet reggeli elevenségre ébresztették ; az ábrándos képzeletek pedig a munka terére és munkásokra egyaránt az éj zsibbasztó sötétségét árasztották.

Elmélet és tapasztalat, egyes felfedezések és tudományos theoriák, együtt karöltve, vagy egymásután egymást emelve haladnak. Az elméletek világosságot gyűjtenek a tapogatódzó felfedezéseknek, ezek pedig anyagot adnak az elmélet égő lángjának.

— 16 —