Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)

I. A gyógyászati rendszerek történelmi rövid áttekintése

Miután a levegőnek súlylyal bíró anyag volta felfedeztetett, és a többi anyagelemekhez lévő viszonyában, erőmüvi s egyéb tulajdonságaiban pontosabban megismertetett, sőt közegészségi czélokra már üdvös használatban is volt, még is sok idő, közel 130 év telt el addig, mig Priestley 1774-ben felismerte az élenyt, mint egy gázalaku testet, mely Lavoisier bebizonyitása szerint egy másik hasonlólag gázalaku testtel, a lé- genynyel ke verten alkotja az addig, Aristoteles óta, önálló elemnek vélt levegőt.

Ahogy Lavoisier az élenynyel mint testtel részletesebben és pontosabban megismertetett, alapját tette a mai napig oly sokféle irányban, főleg a közegészségtanban és gyógyászatban, üdvösen ható ujabbkori vegytannak, mely világitó toronyként emelkedve bevilágítja az addig sötétben tévelygő útjait a természét-vizsgálat- nak, természet-bölcseleti nézeteknek, élettani, orvosi és gyógyászati véleményeknek.

Hogy mily fokban haladott a természettudomány, vagyis jobban mondva a körünkbe halmozott különféle testeknek ismerete, mutatja azon tény, hogy Aristoteles óta a 18-ik század vége feléig csak négy különböző elemekről, a viz, levegő, föld és tűzről, szóltak a téves nézetek, de Lavoisier óta mostanig 60-nál többre megy azon elemek száma, melyek pontosabban ismerve, a köz és magán jobblétbeni gyarapodhatásnak alapjául már tényleg szolgálnak is. A régiek ismerték ugyan az aranyat, ezüstöt, rezet és vasat is, de ezeket nem számitották a tulajdonképeni elemek közé, mert ezeknél oly általános és terjedelmes behatást a többi testekre nem észleltek mint a nevezett négy elemeknél, melyek tulajdonképen az uj chemia szerint, egybetett testek lévén, az egyszerű elemek közé nem is számittatnak.

Az újabb időben szerzett természettani ismereteink után, vagyis általában az anyagok részletesebb ismerete után, világításunk, tüzelésünk, közlekedésünk, termeié— i4 —