Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)
IV. Az ember egészségének és betegségének mibenléte a benne lévő erjedések minőségében van. A láz, lob, hőfok-változások, ütérlökési, légzési, kiválasztási rendellenességek, valamint a szervi működések zavarai és az öszszeesés is csak egyes jelei a betegségnek, úgy, miként bizonyos hőfok, összetartás, ruganyosság, zsong sat. is jelző eredményei az egészségnek
és mi okból lehet beteggé, miként szerezhet vagy kap- kát az egészséges emberi test magának betegséget. Ugyanis a betegségek keletkezésének okát tudvar ezt sokszor elkerülhetjük, s ily úton tartós szenvedésektől, költség- és hátramaradásoktól óvhatjuk meg- magunkat, s ez által a gyógyászatnak egyik főfeladatát teljesítve, a magán és közjó épületére sok anyagot és eiőt gyűjthetünk. Vegyünk egyelőre tehát egy serdült egészséges embert tekintetbe. Ennek egészséges állapota fenntartására kelletik minden figyelmét fordítani. Azt pedig csak azáltal érheti el, ha a szükséges, már említett anyagok kellő mennyiségben testébe bevétetnek; az elhasználtak helyébe, áthasonitás utján, beillesztetnek; a fölöslegesek kellő mennyiségben ismét kiadatnak; és ezen anyagcsere mellett illető munkái kellőleg végeztetnek. A benne lévő erjesztő kádak mindenikébe rendre és szünetlen, mintegy forrásból egyfelől befolyik a szükséges kellék, másfelől pedig a fölösleges kicsurog belőlük hogy igy az egész testi erjesztő gyár folytonosan eleven, mozgalmas munkában lehessen. Mindenik kádnak, mint szervezett rendszernek, telve kell lennie bizonyos minőségben és fokban erjedő anyaggal, mely eredményét rendre kell hogy bizonyos mennyiségben, mintegy, elvezető csatornán, átvezesse az illető másik kádba tovább. De az erjedő anyagmennyiségnek, illető edénymedrében, sem kiebb áradni sem lejebb apadni nem lehet anélkül, hogy amiatt a szomszédos befogadó vagy kiadó edények, tehát végre maga az egész edénytelep, a test is tuláramlásba vagy elapadásba ne jönnének. Fennebb már láttuk, hogy az élőfehérnye maga azon test, mely, mintegy kazán, gyűjti és tartja magában azon meleget, mely a testben részint erőmüvileg részint vegyileg a zsiradékok és szénvizegyek elégése- közben fejlesztetik ki, részint pedig kívülről a bőrön és külérzékeken át vezettetik a testbe be.