Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)
III. Az erjedéseknek mibenléte általában és azoknak különösen az emberi élőtestben nyilvánúló nemei
lőj Virchow szerint: a rohadás ellentéte az életnek és nemzésnek, az erjedés (szerintünk ekkor éledés) pedig egy részben maga az élet és nemzés. Az erjedő folyadék maga elváltozik tehát részint a benne lévő élesztő szervezetek életműködése következtében. melyek annak lényeges alkatrészeit felélik, felemésztik ; részint pedig az által, hogy a külső környezeti behatások, meleg, nedvesség, s egyéb chemiai és erümüvi befolyások, elfogyott alkatrészeit ki nem pótolják. De ezen elváltozása magának az erjedő folyadéknak szükségesképen maga után vonja az abban és abból élő élesztőnek megváltozását, elfajulását is. Ezen elfajulás pedig abban áll, hogy az egyes egyéni szervezetek, munkálkodási és nemzési tiszteik teljesitése után, a változott viszonyokat túl nem élik, de ezekbe magukat betaláló oly nemzedékeket hagynak hátra, melyek nemzőiktől a'viszony változás szerint különböznek, s e különbözésben a faji eltérést folytatják. így van ez az embernél is, hol az összes szervezet élettartama alatt, vagyis az alatt mig az erjedő vér- és nyirkfolyadék felhasznált alkatrésze kivülről vett táplálékkal kipótoltatnak, az egyes élesztő-sejtek minden nemei folytonos változásban vannak. A külső vagy belső felületeken lévő sejtek elkeményedve vagy el- málva lehorzsoltatnak, s a testen kivül vagy ebben benn a körülményekhez képest esetleg vagy elpusztulnak vagy további élesztő elemekké válnak. A szövetek belsejében lévők is elébb a keringő nedvekbe vagy más szövetekbe vándorlás után ezekben vagy ezek utján, ugyancsak azon végeredményre jutnak. Egy szóval; azon sejtek, melyek valamely szövetbe lett állandó elhelyezkedésük után abból kivándorolnak, végre vagy elhagyják az embert, vagy az emberi testben bennmaradnak. Ez utóbbiak a belfelületek egyik vagy másik helyén, különösen pedig a nyák-hártyákon további vegy- változást szenvednek, s végre nyákonynyá (mucin) és
