Gerlóczy Zsigmond dr. (szerk.): Az egészség könyvtára 3. A mérgezésekről (Budapest, 1907)
I. Mérges vegyi temékek - 5. Mérges gázok
79 zített, fuldokló, émelyegnek, hánynak s bár öntudatnál vannak s menekülni is akarnának, de izmaik már ekkor fölmondják a szolgálatot és halálos ágyukat nem tudják elhagyni. Sokszor találják a mérgezetteket közvetetlenül az ajtó vagy az ablak előtt összerogyva s a holt kéz néha még a kilincset fogja, melyet már nem volt ereje lenyomni. Ha még az élet jele pl. gyenge szívverés, az orr elé tartott tükröt alig elhomályosító lélegzés észlelhető, akkor még a mesterséges lélegzésnek esetleg órákon át való folytatása, hideg ledör- zsölések alkalmazása még megmenthetik a szerencsétleneket, bár teljes föl épülésükhöz napok, hetek, sokszor hónapok szükségesek. Izgató szereket csak az eszmélet s nyelési képesség visszatérte után adjunk! A mesterséges légeztetés végzésekor a mérgezettet vagy egy asztalra fektetjük lecsüngő fejjel, vagy a földön fekvő helyzetében valami ruhába göngyölt kő- vagy fadarabot teszünk vállai alá, hogy a fej hátra és lefelé álljon, a nyak kifeszüljön. Most a mentő a felsőtest ruháitól lehetőleg megszabadított mérgezett fejéhez áll vagy térdel s megragadva az alkarokat, a felső karokT eendőink.
