Gerlóczy Zsigmond dr. (szerk.): Az egészség könyvtára 3. A mérgezésekről (Budapest, 1907)

I. Mérges vegyi temékek - 5. Mérges gázok

70

Tűn; tik

salétromsavból illanó salétromossav-gőzök, melyek súlyosak, barnaveresek, a tömény sósav és ecetsav szúró gőzei; a nyers sósavból barnakő segélyével fejleszthető klórgáz, melynek zöldes színe van; a sötétbarna brómgőzök, melyek a folyékony brómból szállanak fel ; a szürke, fémfényű lemezeket képező jód illanásakor keletkező lilaszínű jódgőzök és végül a tömény ammo- niakszesz gőzei.

Mindezek az iparban és a háztartásban is előforduló légnemek. Pl. a kéndioxiddal boroshordókat, betegszobákat szoktak fertőtleníteni; ugyancsak ezt és a klórgőzöket az iparban színtelenítésre, fehérítésre is használják; a sa- létromossav-gőzök a pénzverők, rézművesek, fémmunkások egészségét rontják meg; az ammo- niak-gőzök pöcegödrökben, elhanyagolt csatornákban, istállókban bőven képződnek és szemhurutot, légcsőhurutot okoznak. A bróm és jód drágaságuknál fogva kevésbbé elterjedtek, s csak gyárakban szoktak mérgezéseket okozni.

E gőzök, ha csak kis mértékben vannak is a levegővel keveredve, a légcső nyálkahártyájára izgató hatásúak és erős köhögést okoznak, a szemet könnyeztetik, tüsszentésre is ingerelnek. Komolyabb bajt azonban nem okoznak; csak