Gerlóczy Zsigmond dr. (szerk.): Az egészség könyvtára 3. A mérgezésekről (Budapest, 1907)

I. Mérges vegyi temékek - 3. Mérges fémek

3'

A beteg nagyon gyenge, hangtalan, bőre száraz, fakó; ritkán görcsök, kiterjedt tagfájdalmak is súlyosbítják a helyzetet, de halál azért ritkán következik be. Rendesen — még nagy adag méreg után is — 3—4 nap múlva javul az állapot és gyorsan gyógyul. Magyarázata ennek az, hogy az ólomsók nem o3y erősen maróak, mint a réz vagy cinksók, s hogy a gyomortartalom és nyálkahártyák sósavas és kénsavas sói az ólom jó részét azonnal lekötik, gyors felszívódásra alkalmatlanná teszik.

Még legveszedelmesebb, ha több ilyen akut mérgezési roham éri egymásután az embert, a mire volt példa már gyilkossági kisérleteknél (naponta egy-egy adag ólomcukort kevertek az áldozat ételébe) és a háztartási mérgezések között is, midőn a lisztbe kevert ólomcukor vagy szénsavas ólom tette mérgezővé az avval készült kenyeret. Ilyenkor az újabb roham már gyen- gülten éri a szervezetet, s könnyebben végez vele.

Teendőink: a hánytatás, keserűsó, keserűvíz ellenszer és hashajtó gyanánt. Tejet, tojásfehérjét is célszerű adni, valamint csersavat vagy cser- savtartalmú főzeteket: mint p. 0. erős és sokáig állott vagy jól kifőzött fekete kávét vagy teát.

Teendőink.