Gerlóczy Zsigmond dr. (szerk.): Az egészség könyvtára 3. A mérgezésekről (Budapest, 1907)

I. Mérges vegyi temékek - 2. Maró lúgok

*3

számba megy egy - egy gyermekkori lúgmérgezés.

De nem csak a kis gyermekek közül szedi áldozatait a lúg. Mérgező volta sokkal ismeretesebb, megszerzése sokkal könnyebb, semhogy elkerülhetné korunk lelki betegeinek, az öngyilkosoknak figyelmét. Elmondhatjuk, hogy az ön- gyilkosságok egy óriási százaléka maró lúggal történik, különösen nőknél, kik avval minden nap bánnak és talán természetüknél fogva a fegyvertől, késtől idegenkednek.

A lúgmérgezés tünetei a szájba jutás pillanatában kezdődnek és egy pár órai iszonyú kínlódás után halállal végződhetnek. Ha gyenge volt a lúg vagy gyors segélyben részesült a mérgezett, akkor a fenyegető veszedelem látszólag hamar elmúlik, a felmart részletek a szájban, garatban, nyelőcsőben, gyomorban hegesedéssel begyógyulnak, de hetek múlva e hegek zsugorodnak, meg- szúkítik a nyelőcsövet annyira, hogy szilárd táplálék nem juthat a gyomorba, majd később még a tej is csak nagy kínnal, s ilyen állapotban a megmentettnek hitt mérgezett hónapok múlva a szó szoros értelmében lassú éhhalállal múlik ki. Igaz ugyan, hogy e szűkületeken az orvosok tudnak valamit segíteni, de az erőszakos tágítUtóbaj.