Gerlóczy Zsigmond dr. (szerk.): Az egészség könyvtára 3. A mérgezésekről (Budapest, 1907)

I. Mérges vegyi temékek - 1. Maró savak

>9

szódával, sok v/zzel eltompítottuk is a sav maró hatását, még nem akadályoztuk meg, hogy felszívódva általános mérgezést ne okozzon. Ezeknél lehetőleg a méreg felszívódását is meg kell akadályoznunk olyképen, hogy a mérgező savat az ellenszerrel oldhatatlan vegyületté változtatjuk és a méreg gyors és tökéletes kiürítéséről gondoskodunk. A karbolsav, lysol és lysoform legjobb ellenszere a tapasztalat szerint a cukros mészvíz (oltott mész sok cukros vízben oldva), amit házilag is elkészíthetünk, de a gyógytárban is kapható. Ebből 5—10 percenként 1—2 evőkanállal kell adni. Nagy baj, hogy karbólmérgezésnél a gyomor fala csakhamar érzéstel enné lesz és így megszűnik a hányás, sőt még a hánytatószerek is hatástalanok maradnak. Az ilyen esetekben már csak az orvos segíthet gyomormosássai. Egyrészt a méregnek a belekből való eltávolítására, másrészt a vérbe jutott karból ártalmatlanná tevésére jó lesz a betegnek sok glaubersót (csodasót), keserűsót vagy épen keserűvizet adni.

Sóskasavval vagy sóskasavas sókkal történt mérgezés esetén csak meszet kell adni; még pedig oltott meszet vízben oldva, vagy cukros mészvizet, vagy krétát, falról lekapart meszet.