Vámossy István dr.: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban (Pozsony, 1901)
I. Orvosok Pozsonyban a XII. századtól Torkos Justus Jánosig - Borbélyok. Sebészek
76 III. Károly 1715. évi pátensében korlátozást szenvedtek, a mennyiben a felség fentartotta magának a jogot a szükséghez képest, valamely város lakosságának megszaporodása következtében, a jogosítványok számát szaporítani sót egy későbbi 1723-ik évi mandátumában azon esetre, ha szükségesnek, üdvösnek mutatkoznék, ezen szabadalmak teljes megvonását is kilátásba helyezte, — természetes, hogy a ezéhekre általában vonatkozó királyi rendelkezések a borbélyezéhekre is kiterjedtek. Pozsony város tanácsa azonban már ezen királyi rendeletek kibocsájtása előtt is a közönség érdekeit tartva szem előtt, többször adott számfeletti jogosítványt rendes viszonyok között, de élt ezen jogával különösen rendkívüli körülmények alkalmával, midőn a pestisjárvány körül alkalmazott borbély- legényeknek megígérte, hogy azon esetre, ha túlélik a veszedelmet, számfeletti borbélyműhelyt vagy fürdőt nyithatnak. A számfeletti borbélyműhelyekkel szemben a ezéh mindig állást foglalt s azok tulajdonosait ebből kifolyólag mindenféle módon zaklatta. Körner Kon rád János sebész esete annál érdekesebb, mert a ezéh zaklatásai következtében benyújtott felség-folyamodványából egyebeken kívül megtudjuk, hogy mily féltékenyek voltak a pozsonyi borbélyok az idegenekre Römer, egy korán elhunyt alezredes fia, a megszabott időn át volt borbélyinas s 24 évig praktizált különféle kórházakban, cliirur- giát és anatómiát tanulva. Eveken keresztül szolgált mint inas (Kammerdiener) mágnásoknál, utoljára Erdődy grófnál s számos szerencsés curát végzett. Noha tehát meg van a képesítése a borbélymesterségre s már egy jogosítvány megvétele ügyében alkuban is állott egy pozsonyi borbélymesterrel, mely vétel nem az ő hibájából dőlt dugába s noha Pozsony városának lakossága szaporodik, a borbélyezéh vonakodik őt a ezéhbe felvenni. Ezen eljárás annál sérelmesebb reá nézve, mert máikét év előtt, midőn az üresedésbe jutott külvárosi számfeletti borbélyműhely jogosítványának elnyeréséért folyamodott, a ezéh azzal játszotta ki, hogy szabadalmaira hivatkozva, a külvárosba egy legényt küldött ki; kötelezettségének azonban csak egy évig felelt meg s a külváros egy év óta nélkülözi a borbélyt, mely szomorú körülmény következtében különösen éjnek idején akár el is pusztulhat a külvárosi beteg, míg orvosi segélyben
