Vámossy István dr.: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban (Pozsony, 1901)
I. Orvosok Pozsonyban a XII. századtól Torkos Justus Jánosig - Borbélyok. Sebészek
70 2. Társadalmilag a borbélyok és fürdőmesterek általában nagyon alacsony fokon állottak. Mesterségüket soká becstelennek tartották, czéhet nem alkothattak, borbélyhoz más iparos leánya férjhez nem ment stb. s habár az 1548-ik évi augsburgi birodalmi gyűlésen jogot nyertek a testületi egyesülésre — czéhek alkotására — a borbélyipart még ezután is soká lenézték s a többi mesterséggel egyenlő rangúnak el nem ismerték. A gyakorlat, hogy borbélyok fiait más' mesterek tanulóknak fel nem fogadták, hogy borbélycsaládokba más iparosok nem házasodtak, feltalálható még a XVI. és XVII. században Magyarország felsőbb megyéiben is. Királyi mandátumra volt szükség a sebésziparral szemben meggyökerezett előítélet kiirtására és I. Lipót 1689. évi deczember 9-én kötelezi az iparosokat, hogy a fürdőmesterek fiait inasokul felfogadják1. A XVIII. században azonban a borbélyság már oly foglalkozás volt, a melyre nemesek is vállalkoztak, míg — az ötvösséget kivéve — más mesterségre vajmi ritkán, mert derogált rangjuknak. Pozsonyban a fürdőmesterek, borbélyok és sebészek a XV—XVII. században társadalmilag a polgárok osztályába tartoztak. Rendi különbségről köztük és a többi iparos között mit sem tudunk. Némelyik ügyessége által nagy népszerűségre tett szert, sőt tanult chirurgusra is akadunk közöttük, a mennyiben tanult sebészről ezen korban egyátalán szó lehet. Seidenschwanz Lipót sebészről, a ki 1556-ban halt meg, a város iródiákja a következőket jegyzi fel: Vir erat pietate insigni, chirurgus experientissimus, civis de republica optime meritus, cujus obitum merito lugeat Posonium.1 2 Másrészről azonban panaszok is fordulnak elő a közönség részéről a borbélyok durva, hanyag és értelmetlen gyógykezelése miatt. Cacus János borbély ellen egy ízben 1601-ben 1 Linzbauer I. pag. 335. . . . Schlüsslichen . . . Beuebeas wollen wir auch andere vorhin in Schwung gangene Abusus . . . dass . . . der Bader . . . und desgleichen Leuth Kinder ein Handwerck zu erlernen nicht angenommen werden sollen . . . gäntzlichen aufgehebt haben (Cod. Austr. I. pag. 151—159). 2 Prot. Testament. 1556. pag. 314.
