Vámossy István dr.: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban (Pozsony, 1901)

I. Orvosok Pozsonyban a XII. századtól Torkos Justus Jánosig - Borbélyok. Sebészek

Borbélyok. Sebészek,

i.

Kouptcq és Tonsores már a görögöknél és rómaiaknál ismert iparosok. A későbbi borbélyok azonban a fürdőmesterekből fejlődtek ki a középkorban, midőn a XT. században Nyugat- európában a szakállt nyírni kezdették. De már korábban a kolostorokban, hol a tonsura és az időszaki érvágás rendes keresetet nyújtott, feltaláljuk őket. Fellendült a borbélyipar a XIII. és XIY. században, midőn a borotvált arcz nem papoknál is divatos lett, de még inkább az által, hogy IX. Gergely pápa 1230-ban a papokat minden vérontással összekötött orvosi segélynyújtástól eltiltotta.

A borbélyok hosszú időn át a fürdőmesterektől különválva űzték mesterségüket. Mindkét testület sebészettel foglalkozott. A köpiilyözés, érvágás, foghúzás, csonttörések és ficzamok beigazítása, sebek, fekélyek gyógykezelése volt működésük tárgya. A „hatásköri összeütközés“ gyakori a két testület között, a mennyiben például a köpülyözésre a fürdőmesterek, a borot- válásra pedig a borbélyok tartották magukat kizárólag jogosítottaknak. Külsőleg is meg voltak egymástól különböztetve; a fürdőmesterek egy törülközőt és egy vérrel telt tálat, a borbélyok tetszésszerinti számú tálat akasztottak műhelyük elé. Kiképzésük czéhszerű.

Szigorúan a seborvosol (chirurgi) sincsenek a fürdőmesterektől és borbélyoktól elválasztva. Századokon keresztül a legújabb időig sok híres seborvos (Ambroise Páré) a borbélyműhelyben kezdette pályáját. A seborvosok vagy mesterektől nyertek oktatást s a tanulási idő letelte után úgy a tanításért, mint néhány „titkos fogás'' közléséért tetemes összeget fizettek ta