Vámossy István dr.: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban (Pozsony, 1901)
III. Gyógyszerészek Pozsonyban a XIV. századtól Torkos Justus Jánosig - 7. Gyógyszernyitási engedély megadása, a pozsonyi gyógyszertárak rendezése
- 291 katholikus tulajdonát képező gyógyszertár, Rauchenfeldt György Jánosnak, Nagyszombat város volt physikusának, később udvari orvosnak, a pestisjárvány alkalmával Bécsben szerzett érdemei jutalmazásául a város meghallgatása nélkül Pozsonyban gyógyszertár nyitásra ad engedélyt s az (íj gyógyszertárt a „Szt. Háromság‘-ról rendeli elnevezni. A tanácshoz intézett eredeti mandátumot levéltárunkban őrzik.1 Városunk elöljárósága, a királyi rendelkezés által egy fontos jogának csorbítását látva, óvást emel ugyan az engedélyezés ellen, de sikertelenül s Rauchenfeldt 169G-ban megnyitja a negyedik (civil) gyógyszertárt. Kétséget nem szenved, hogy akárhogy csűrte csavarta is a pozsonyi tanács a „Szt. Háromság“-ról czímzett gyógyszertár felállításának ügyét, a felség csak királyi jogait gyakorolta, midőn Rauchenfeldt Györgynek gyógyszertárt adományozott. Alkalmunk volt a borbélyokról irt tanulmányunkban kimutatni, hogy a király többször élt ezen jogával, midőn a borbélyezéh tiltakozása daczára egyes borbély (sebész)-mestereknek, kik hozzá fordultak, számfeletti borbélyműhely-jogosítványt adott. Tapasztaltuk, hogy városunk tanácsa a borbélymfíhelyek ilyetén szaporítása ellen soha kifogást nem emelt, tehát meghajolt a királyi jog előtt, miért is azon körülmény nyitját, hogy a város most, midőn a király gyógyszertárt adományozott, jogait csorbítva látta, egyszerűen abban találjuk, hogy míg borbélyműhelynek királyi engedélyezésénél legfeljebb a ezéh károsodott jogaiban, a mi elvégre is a város elöljáróságának csak kedves lehetett, addig, miután a gyógyszerészek ezéhet nem képezvén közvetlenül a város joghatósága alatt állottak, a gyógyszertárakat illető királyi beavatkozás közvetlenül a szab. kir. város (állítólagos) jogait érintette, annál is inkább, mert mint már említettük, a gyógyszerészetet a XVIII. szászad elejéig semmiféle hazai törvény vagy rendelet nem szabályozta. Tudták ezt gyógyszerészeink is s renitens magaviseletük részben ebben leli magyarázatát. Azonkívül úgy látszik, hogy a „Szt. Háromságáról czímzett gyógyszertárnak ő felsége által történt adományozása csak megerősítette őket a téves felfogásban, hogy a gyógyszerészipar királyi szabadalommal van felruházva s mint 1 Lad. 3G. 133. sz. 19’
