Vámossy István dr.: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban (Pozsony, 1901)
II. Az 1679. és 1713. évek pestisjárványairól Pozsonyban - 5. Az 1713-ik évi pestis leírása
— 178 -e III. Károly Pozsonyba készül, a hová 1712. április 3-árá koronázó országgyűlést hirdet. Mivel a dögvész Magyarország némely vidékén még mindig pusztított, feleleveníti az 1712. február hó 25-éről kelt királyi rendelet1 a két év előtt felállított első magyar egészségügyi tanácsot (bizottságot) — Deputatio sanitatis — s annak élére újból Keresztély Ágost bíboros herczegérseket állítja s nehogy a követek a veszedelmet Pozsonyba hurczolják, veszteglőintézeteket állíttat fel a pozsonyiakkal, melyek azonban távol legyenek a várostól. A király meghagyja, hogy a még fertőzött vidékekről egyátalán ne küldjenek követeket, hanem képviseltessék magukat olyanok által, a kik egészséges vidéken laknak; a vesztegzárt 2 hétre szabja meg; kiterjed figyelme az élelmiszerek szállítására, a követek ruházatára, málhájára stb A főherczeg maga május hó 18-án érkezett Pozsonyba, a hol kevéssel ezután magyar királylyá koronázták. Pozsony tehát az 1712. év első felében járványmentes volt s bizonyos, hogy habár — mint történelmi munkákban olvassuk — az országgyűlés 1712. augusztus havában a jelentkező dögvész miatt oszlott szét — a pestis csak az év vége felé fészkelte meg magát Pozsonyban. A pestis ugyanis az országgyűlés tartama alatt a követek némely szolgáin jelentkezett csupán; a polgárok között akkor még nem ütött tanyát a veszedelem. Az alföldről ide érkezteken felmerült nyavalyát elég oknak tartották azonban arra, hogy a követeket hazaküldjék. Tény azonban, hogy a nyugalom itt sem tartott soká. 1712. évi november havában egy borbélysebész jelenti, hogy a külvárosban egy evangélikus tanuló a pestis tünetei között megbetegedett.2 A tanács által azonnal kiküldött orvosok és sebészek az eset szigorú megvizsgálása után constatálják,3 hogy a borbély kellő jártasság hiányában egy közönséges furunculust pestisbubónak diagnostizált, minélfogva pestismegbetegedésről szó sem lehet. Mindazonáltal az orvosok által kiállított „relatio11 befejező mondataiból azon benyomást nyeri az olvasó, hogy 1 Linzbauer, I. 410. 1. 2 P. A. 1712. 562. 1. et seq. 8 U. o.
