Vámossy István dr.: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban (Pozsony, 1901)
I. Orvosok Pozsonyban a XII. századtól Torkos Justus Jánosig - Papi orvosok. Doctorok - 1. Szerzetes orvosok, diplomás papi orvosok, szent Erzsébet
majdnem kizárólag' a szent tűz, ignis sacer, gyógyításával foglalkoztak. Bizonyos tehát, hogy a nép laicus orvosok hiányában bajában hozzájuk fordult segélyért. Szt. Antal keresztesei 1309-ben a köztük és Pozsony városa között kötött szerződés értelmében kiköltöztek ugyan kórházukból, azt a városnak engedvén át, de továbbra is Pozsonyban maradtak, miért is bízvást feltehetjük róluk, hogy városunkból való távozásukig, mely valószínűleg a XIV. század vége felé történt, mint „orvosolt“ működtek Pozsonyban. Ismerve a középkori általános műveltség alacsony fokát, azon körülményben, hogy ezen történelmi időszak első felében a papság foglalkozott a gyógyítással, feltűnőt nem találhatunk, mert hiszen oly korban, melyben a szerzetes volt a culturának majdnem kizárólagos terjesztője s az intelligentiának egyedüli képviselője, a szorosán vett orvosi foglalkozás és a keresztény charitas gyakorlása között éles határt nem vonhatunk. A jelenkor tengeren tűi működő missionariusai is papok, orvosok, tanítók egy személyben. Megszűnt azonban a papi (szerzetesi) orvosoknak létjogosultsága azon pillanatban, midőn az egyetemek (orvosi facultások) alapításával a gyógyítás szakképzett orvosok (laicusok) kezeibe került, kik a doctor, magister medicinae fok megszerzésével a gyógyításra kizárólagos szabadalmat nyertek. A mi eddig keresztény charitas volt, ezentúl mások szerzett jogainak csorbításává minősült. De már korábban, a dogmatica szolgálatában álló scholasticus bölcsészet virágzásának idejében is iparkodtak a papságot az orvoslástól elvonni. Az 1131-iki rheimsi, 1139-iki lat.erani, 1163-iki toursi, 1162. évi montpellieri és az 1212. és 1215-ik évi laterani zsinatok stb. ismételve tiltják a papoknak az orvosi gyakorlatot, sajnos kevés eredménynyel, mert még a XV. században is annyi az orvoslással foglalkozó pap, hogy Zsigmond császár és király szükségesnek látta őket a többi papságtól a ruházatban megkülönböztetni: „Es soll (i. e. das Kleid) lang seyn pisz auff die Erden ordentlich als Priester Kleyd, das bezeychnet geistlichen stat; Es soll auch weyt Ermel haben gefüttert mit einer anderen Färb, bezeychnet weltlichen stat“.1 1 Goldast, Reichssatzung des heiligen Römischen Reichs, Part. II. 133. L 1*
