Vámossy István dr.: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban (Pozsony, 1901)

I. Orvosok Pozsonyban a XII. századtól Torkos Justus Jánosig - Függelék

— 127

Abban való férget mind-egyig meg-ölöd,

Ha pediglen héját Etzetben meg-főzöd,

A’ testeden lévő Sümöltsöt el-űzöd.

Hogy ha vizben iszod-meg ennek virágját, Testednek el-fízi bója indúlattyát,

’S annyira meg-hűti, ’s szárasztya a’ sóllyát, Hogy a’ nemzésnek-is meg-foghatod úttyát.

A’ kinek szivében vagyon szomoróság,

Valaki azzal él, lesz abban vigasság,

Erőtlen tagokban jő ettől vastagság,

Májat-is meg-űjit, olly jeles orvosság.

Hogy ha meddő leányt vagy aszszonyt találnál ’S ezeknek Pár hagymát enni gyakran adnál, Tenyészők lennének. De ha kenni hagynál, Vére-follyó orrot; folyástól meg-fognál.

A’ melly Bors fekete, nem rest hast el-tsapni, Nyálas vért ki-tisztit, ’s ételt segít főzni;

Fejér, gyomrot tisztit, ’s húrútot kész űzni. Hányást előz: Hideg-lelés fog igy veszni.

Ha bizonyos napot tart az Hideg-lelés,

A’ mig nem érkezik reád a’ reszketés,

Idd-meg a’ tört Borsot, ’s nem ér-el a’ nyegés. El-veti rólad ezt erős Bors bé-vévés.

Etel utánn mindgyárt álmát el-távoztass, Semmi dolgot akkor szer felett ne folytass ; Gyakor részegséget, kérlek, hogy el-múlass, Mert ezek szerzik, hogy füleddel ne halhass.

A’ vatsora utánn kevésség vagy fenn álly, Vagy ezer lépéssel ide ’s tova sétálly:

Sok feredéstől, és nap hevétől meg válly: Hányást, gyomor-töltést, ’s kiáltást-is útálly.

Magad erőltetés, hoszszas éhség, hányás, Vereség, sok esés, részegség, és fázás,

A’ kiknek ezektől nem lehet el-válás,

Tsengő fülük lésznek, ’s beléjek áll zügás.