Vámossy István dr.: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban (Pozsony, 1901)

I. Orvosok Pozsonyban a XII. századtól Torkos Justus Jánosig - Függelék

- 119 A’ Szív a' gyomorban későn emésztődik, Emésztés utánn-is keménnyé verődik:

A' Gyomorról szintén illy dolog értetik;

Külső része pedig jobbnak ítéltetik.

A' Tüdő pediglen könnyebb emésztésű,

'S hamarébb el-sorvad gyomorban, mint a' szfí, Agy-velőkben sintsen egy-is olly jó izű,

Mint a' melly szájunkban a' Tyűk fejéből jű.

A' Köménynek magva, hogy ha ki ezzel élt, Alsó vég hurkától el tiltott dohos szélt;

Sőt Kömény, 's Kaporról valaki jól ítélt, Ezekből magának illy négy hasznot remélt.

Hideg-lelést el-tilt, 's mérgét-is el-űzi,

A’ Sáros gyomornak tisztulását 'szerzi, Szemednek látását igen élesíti,

E' jókat tenéked a' Kapor meg-szerzi.

A' jó szagu Anis szemet világosit,

Még étellel pedig gyomrot-is erősít,

Mentői édesbb izű, benned több jót indit, Minden tetemidben olly erőssen épit.

A' ki újonnában vágott sebet érez,

Hogy vére meg-állyon korom hamvai hintez; Nem halálos sebet ha ki véle kötöz,

Egyéb flastromoknál hamarább gyógyít ez:

Hasznos ez a' májnak, 's a' Fa-héj a' szűnek. A’ Moh-fű pediglen ügy az agy-velőnek:

Édes gyükéi* étel igen jó tüdőnek:

Keserű (gyükér) gyomornak: Kaporna-is lépnek.

Mikoron ebédelsz, vagy ülsz vatsorára, Só-tartót tégy elé akkor az asztalra:

Mérget el-űz a' Só, 's hoz jó izt szájadra:

Nem ditsérik étket Só nélkül számadra.

Száraztanak a' Sós étkek, és hevitnek,

Látást ostobitnak, magot kevesitnek.

Hübet nemznek, 's könnyen viszketegesitnek, Néha pedig ugyan ezek hivesitnek.

Azért elsőbben-is az asztalra Sót tégy,