Vámossy István dr.: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban (Pozsony, 1901)

I. Orvosok Pozsonyban a XII. századtól Torkos Justus Jánosig - Függelék

— 1 IB Mivel igen gyenge a’ Bornyúnak húsa,

Test táplálására van ennek nagy haszna.

Tyúk, Galamb, Seregély, Gerlitze Kappannal, Fürjek, és a’ Rigó, Ízesek Fátzánnal.

Fogoly, ’s Húros madár, tsátsogó Harissal,

Tengeri Rétzével, ’s Túzok, a’ Fajt-tyúkkal.

Hal hogy ha lágy testű, nagy, púha, és torba Kedvesnek ételre ezt válaszszad néha,

Hogy-ha kemény testű, aprólék, ’s nem puha,

Mikor ezt meg eszed több van ennek haszna.

A’ Tsuka, Sügérrel, az apró kövi hal,

Tengeri fejér hal, Tzompó, Veréb-hallal,

Más Tengeri kis hal, Potyka-is Piszstrangal,

Kedvesek ételre magok jóságokkal.

A’ Tsuka felől azt ki ki meg-valhattya,

Hogy minden Halaknak tsak ő a’ Királlyá:

Mert midőn a’ vizet több Halak közt uszsza,

Nagy kegyetlenségét azokon mútattya.

Ha meg-eszed testét az ingolna halnak:

Vagy mértéket nem tész ételében sajtnak;

Mindenik szavadban rekedéssel ártnak :

Hanem ha szüntelen Bort adsz a’ torkodnak.

Az ételkor szükség gyakran kevés ital.

Tynkmonyad légyen hig, uj, és használsz azzal.

Ditséretes Bórsót mostanában ettünk!

Melly nem sokára lett meg-vetendő tőllünk.

Héjával, gyomrunkat puffasztotta nékünk :

Héja nékül, vólt ez alkalmatos étkünk.

Egésséges a’ Téj gyenge embereknek,

Kiváltképpen tejek Ketskéknek, ’s Tevéknek;

Jobb tejek Szamárnak, Juhok, ’s Teheneknek,

Kit fő-fájók, ’s Hideg-lelők kerüllyenek.

Lágyittya a’ gyomrot a’ kinek Vaj tetszik: Hasát-is el-tsapja a’ ki sokat eszik,

Kivált ha kik hideg-leléskor nem vészik,

Jó nedvesség testben az által tenyészik.

8